Ezzel nem vagy egyedül! Hiszen biológiai óránk a kevesebb (nap)fénnyel, a szabadidős programok korlátozott lehetőségeivel, illetve az étkezési szokások megváltozásával járó zimankóban ösztönösen téli álomra fúj takarodót. Szervezetünknek ilyenkor több időre van szüksége a feltöltődéshez és a regenerálódáshoz, a minőségi pihenéshez.
A tobozmirigyben termelődő melatoninhormon felelős az ébrenléti és alvási ciklus kiegyensúlyozott működéséért, az elalvás időzítéséért és lebonyolításáért. Teljes sötétségben a szervezetet alvó üzemmódba kapcsolja: fáradtságot és álmosságot jelez, lassabb tempót diktál, csökkenti a testhőmérsékletet.
A természetes fény hiánya működésbe hozza az „alvás-hormont”, vagyis korábban hajtanánk álomra a fejünket, és sokáig élveznénk áldásos hatását.
Mindezt tetézi, hogy a szabadban hideg, zárt térben pedig meleg fogad minket, ami a melatoninszintet is drasztikus ingadozásra kényszeríti: az előbbi megkavarja az alvásciklust, az utóbbi pedig rontja az alvás minőségét. Ennek következménye nemcsak alvászavar lehet, hanem levertség és kedvetlenség, szezonális depresszió is. Ráadásul a külső-belső száraz levegő többek között a nyálkahártyát is kiszárítja, így védtelenebbé válunk a bakteriális és vírusos fertőzésekkel szemben – a folyamatos köhögés és orrdugulás pedig megkeseríti nappalainkat és éjszakáinkat is.
Ilyenkor – a nyári gyümölcsözönben rejlő természetes cukrok hiányában, és kedvtelésből is – inkább a lassan felszívódó, telített szénhidráttartalmú, zsíros és kalóriadús élelmiszerekre, kiváltképpen az édességekre „fanyalodunk”. Ettől hormonháztartásunk is felborul, és beindul az ördögi kör: az anyagcserét és az étvágyat is befolyásoló leptin fokozott termelődése megzavarja vegykonyhánkat, és persze az alvásciklust is.
A belső egyensúly felbomlása kívánóssá teszi az embert, ami sóvárgáshoz és mértéktelenséghez, az alvásminőség romlásához is vezethet. Hosszú távon pedig a kialvatlanság nemcsak a teljesítményünkön és a koncentrációs képességünkön hagy nyomot, hanem testsúlyunkon és immunrendszerünkön is, sőt keringési és anyagcserezavarokat is előidézhet.
Az alvás létfontosságú passzív aktivitás, ami nélkülözhetetlen a szervezet egészséges működéséhez, a normális egyedfejlődéshez. A minőségi alvás megalapozza a testi, lelki és érzelmi harmónia megteremtését, megtartását. Egy felnőtt alvásszükséglete napi 7,5-9 óra, amely rohanó világunkban csak keveseknek adatik meg. A hétköznap felgyülemlett alváshiányt azonban nem pótolja a hétvégi hosszas durmolás, lustálkodás és ebéd utáni szunyókálás. Ennek az ellenkezője is igaz: a rendszeres hétvégi dorbézolás és kukorékolás is ugyanúgy felborítja természetes alvásciklusunkat. Érdemes tehát napról napra, óráról órára pótolni a lemaradást.
Ajánló: Amennyiben tetszett az írás, és kíváncsi vagy a többire is, kérlek „lájkold”, oszd meg és kövesd nyomon az Esszencia folyamát a Facebook-on is: https://www.facebook.com/esszencialap/
A saját fotóinkon kívül, a https://pixabay.com oldalról kölcsönöztük a képeket.