A karácsonyfa tisztelete a régi időkre nyúlik vissza, mikor a téli napforduló tájékán az újjászületést várva, közösen ünnepeltek az erdei fa körül tánccal és tűzzel.
A karácsonyfa egyfajta életfa, „megszentelt fa”, avagy az élet folytonosságát jelképező örökzöld, melynek díszei is hagyományosan fontos szimbólumokká váltak.
A lakásba költöztetett karácsonyfán a viaszgyertyák mellett mindenki számára függött egy kis ajándék; a családfő osztotta ki azokat a család apraja-nagyja között. Az urak által ilyenkor megvendégelt szolgák is kaptak a karácsonyfáról kisebb ajándékokat.
Ezek a karácsonyi apróságok. díszek eredetileg ehetőek voltak: az ünnep alakjait megszemélyesítő mézeskalácsbábok és cukorangyalkák, az ezüstszálon függő datolyák és diók, az almák és mogyorók stb. Később keveredtek közéjük a csokoládé függők, szaloncukrok, habcsókok, marcipángyümölcsök, kalácsocskák. Angliában még mindig a hagyományos díszek közé tartozik a magyal, a fagyöngy és a borostyán.
Ajánló: Amennyiben tetszett az írás, és kíváncsi vagy a többire is, kérlek „lájkold”, oszd meg és kövesd nyomon az Esszencia folyamát a Facebook-on is: https://www.facebook.com/esszencialap/
A saját fotóinkon kívül, a https://pixabay.com oldalról kölcsönöztük a képeket.
A természeti népek hagyományait kovácsolta össze a kereszténység, hogy az összegyűlt emberek között elterjesszék az új eszmék ismeretét.
A korai emberek jobb életre való igényét használták fel példázatos jövőkép és a mennyek országának ígéreteivel .
Maga pokol és annak általános félelme pedig segítette a szereteten alapuló sanyarú életük elviselést.
A pogány világban a halottak számára is vittek áldozati ajándékokat amellyel az élők és a jövő nemzedék folyamatosságát és hagyományőrzését is látták.
Mára már az a tartalom amit jelent az ünnep
csupán hagyomány a régi szokások felelevenítése annak érzelmi telitettsége nélkül.
Elvárások és kötelezettségek kényszeréből tartott szükségszerű rongyrázó ünnep.