Legtöbbünk számára a szilveszter éjjele az év leghosszabb és legmozgalmasabb, szinte alvás nélküli éjszakája – tele barátokkal, mulatsággal, valamint új reményekkel. Érthető tehát, hogy a jeles eseményen senki sem jelenik meg szívesen hétköznapi cuccokban vagy a tavalyi gálaruhájában.
Ugyanakkor mégsem muszáj teljesen új öltözéket vásárolnod: szerezz be olyan kiegészítőket, melyekkel némi fantázia és kreativitás bevetésével báli öltözéket varázsolhatsz legkedvesebb ruhadarabjaidból.
A koktél-ruhának kinevezett, többnyire egyszerű szabású, ujjatlan rövid fekete ruha valószínűleg Gabriella „Coco” Chanel tervezéséhez köthető. Az addig meglehetősen negatív tartalmakat fedő fekete szín mindennapossá tétele már önmagában is áttörést jelentett – a ruha hosszáról és „leplezetlenségéről” már nem is beszélve. Az azt megelőző évszázadok során ugyanis a fekete viselet szimbolikus jelentése szigorúan az alvilághoz, az alázathoz, a halálhoz és a gyászhoz rendeltetett.
1926-ban, Coco Chanel az „Amerikai Vogue” címlapján egy egyenes, néhány átlós vonallal díszített, fekete miniruhával rukkolt elő, amely egyszerűségében rejlő sokoldalú bája miatt rövidesen és egyértelműen megnyerte a nők ízlését: lényegében „egyenruhává avatódott”.
A kis fekete ruha „gazdaságosságának” és eleganciájának, valamint a filmipar közreműködésének köszönhetően, a nagy gazdasági világválság ellenére sem vesztett népszerűségéből.
Az 1940-es évektől a lágy esésű és olcsó szintetikus textíliák berobbanása további lehetőségeket kínáltak a divattervezőknek – határt „csak” a II. világháború megrázó történései szabtak.
Az 1950-es évek szexuálisan konzervatív környezetében, a Dior-ház „új stílusú”, fekete miniruháinak viselőit „veszélyes nőknek”, a „végzet asszonyainak” „bélyegezték”, kontrasztba állítva a hagyományokhoz hű háziasszonyokkal.
Az 1960-as évek generációs ellentéte és szexuális forradalma, a különböző korosztályok és társadalmi rétegek mellett, a fekete miniruha viselőit is két táborra szakította. A lázadó fiatalok a miniruhát, miniszoknyára cserélték, amit a divattervezők tovább álmodtak: azt is felsliccelték, eltérő textíliákkal, tüllel, lyukacsos hálóval megbolondították. Az idősebb generáció pedig megmaradt az addigra már maradinak számító, önmagában elegáns, fekete miniruha eredeti fazonjánál – legfeljebb más színben is „hajlandóak” voltak viselni.
Az 1980-as években az alkalmi és üzleti viseletben is kiemelt szerepet kapó, lágy esésű, „elasztikus” hurkolt alapanyag ismét egységes divatot teremtett a fekete miniruha javára – a fitneszőrület pedig megalapozta hozzá a széles vállakat, feszes idomokat.
Az 1990-es években a fekete ruha visszatért eredeti egyszerű eleganciájához, a divattervezők legfeljebb a hosszával, valamint a különféle kiegészítők – pl. szandállal és bakanccsal is bemutatták – variálásával igyekezték aktualizálni, újszerűvé varázsolni.
Az ezredfordulótól a „koktél-ruha” továbbra is töretlenül hódít, hiszen minden színnel jól kombinálható, lezser kelleme által a hétköznapokban és a munkahelyen is viselhető, hatásos kiegészítőkkel pedig gyorsan és egyszerűen alkalmivá, csábítóvá tehető.
Ajánló: Amennyiben tetszett az írás, és kíváncsi vagy a többire is, kérlek „lájkold”, oszd meg és kövesd nyomon az Esszencia folyamát a Facebook-on is: https://www.facebook.com/esszencialap/
A saját fotóinkon kívül, a https://pixabay.com oldalról kölcsönöztük a képeket.