Az újévi fogadalmak előestéjén és hajnalán

     A szilveszter ellentmondásos időszak: sötét és borongós azzal együtt is, hogy a nappalok már percről-percre hosszabbodnak. Véget ér az óév és kezdődik az új. Leszámolunk a múlttal, és megtervezzük a jövőt: az előbbit többnyire közös mulatság keretén belül, az utóbbit pedig jó, ha magunkba szállva intézzük.

      Szinte biztos, hogy mindenki pozitív reményeket táplál a következő év történései iránt, bízik benne, hogy összesítve akárhogy is alakult az előző év, annál csak jobb lesz. Lelkünk mélyén sejtjük, hogy ennek eléréséhez változtatásokat is eszközölnünk kell, így a cél érdekében titkon vagy nyilvánosan, ilyen-olyan fogadalmakat teszünk.

     Sokan babonából még a legközelebb állókkal sem osztják meg elhatározásaikat, jövőképüket. Ezzel persze lehet, hogy igazából a kudarcélményektől szeretnék megkímélni magukat, s önmagukat becsapva úgy érezhetik, hogy sikertelenség esetén nem tartoznak számadással senkinek sem, könnyebben kibújhatnak a felelősség alól.

      Az ünnepi lakomákkal eltelve a legtöbb óhaj a súlyfelesleg leadására születik, illetve a függőségek elhagyását, az anyagi javak gyarapodását vagy jobb egészségi állapot elérését célozza meg. A fizikai síkon túl teret kaphat a lelki vonal is: a különféle kapcsolatok pozitív alakulása kerülhet a középpontba. Egyesek a szellemi fejlődésre esküsznek, szeretnének minél előbbre jutni megkezdett útjukon, s elmélyülni, magasabb szintre kerülni a szívüknek kedves spirituális ösvényen.

      Természetesen mindenkinek a saját kitűzött célja a legnemesebb és legfontosabb, többeknek azonban mégsem jön össze az áhított végeredmény, a megvalósítás. Lehet, hogy nem is gondolták komolyan? Nem mantrázzák eleget? Megfeledkeznek az erőfeszítések szükségességéről? Megtorpannak az első adandó akadály előtt? Inkább a kényelmes utat választják, és kibúvókat keresnek, hogy kimagyarázzák, mentesítsék magukat? Vagy lehetetlent kívántak?

      Akármi is húzódik a háttérben, okuljunk az elmúlt évek tanulságaiból, és már rögtön az első lépésnél, a fogadalom megtételénél változtassunk. Ne kergessünk megvalósíthatatlan álmokat, s ne rettenjünk vissza attól, ha vágyaink csak apró mozzanatokban kelnek életre. Ha kívánságainkat eddig csak egy óvatlan pillanatban kürtöltük szét a vakvilágba, akkor tegyük tudatossá, szertartásszerűvé. Bár a kimondott szónak, s magának a gondolatnak is ereje van, a “szó elszáll(hat), az írás megmarad”. Fogadalmainkat jegyezzük le egy papírra, tűzzük a lakás általunk leggyakrabban látogatott pontjára, vagy rejtsük egy időkapszulába, és jövő karácsony környékén vegyük elő egy kis mérlegelésre.

A lényeg a lényeg: tegyük magunkévá és rezdüljünk együtt elhatározásainkkal!

     Palackozott újévi fogadalmak

      Ehhez a hagyományteremtéshez szükség van egy olyan palackra, ami még véletlenül sem kerül kidobásra – és avatatlan kezek közé sem. Nekem évek óta a barátnőm pécsi padlásáról elorzott Cserta Antal-féle 0,45 literes sörösüveg van használatban e célra.

1. Egy cédulára írd fel, mit kívánsz (magadtól) a jövő évre, tekerd fel jó szorosan, kösd át, és dugd a palackba.

2. Egy év múlva, amikor eljön „az igazság pillanata” vonulj félre, végezz számadást, és a lehető legobjektívebben szembesülj az eredményeiddel. Szilveszter napján pedig az új, megfontolt kívánságaidat gyömöszöld a palackba.

Nagyon boldog új esztendőt kívánok, valamint kitartást és támogató energiákat céljaid eléréséhez!

Ajánló: Amennyiben tetszett az írás, és kíváncsi vagy a többire is, kérlek „lájkold”,  oszd meg és kövesd nyomon az Esszencia folyamát a Facebook-on is: https://www.facebook.com/esszencialap/

A saját fotóinkon kívül, a https://pixabay.com oldalról kölcsönöztük a képeket.