Ezernyi jótékony hatás mellett az úszásnak lehetnek nem kívánatos mellékhatásai is. Nem árt tehát az óvatosság, és a tapasztalt szakértői tanács. A csecsemő-úszás igen hasznos, de szakképzett oktatótól soha sem késő elsajátítani az úszásnemek szabályos kivitelezését. Akinek víziszonya van, csoportos foglalkozás helyett inkább egyénit válasszon. A sekély vízben először a szabályos légzést tanítják meg, amit külön-külön a kéz- és a lábtempó elsajátítása követ, majd a három mozgás összehangolása a cél. Számtalan segédeszköz áll rendelkezésre, amivel mindenki biztonságban érezheti magát a vízben, a játékossággal pedig a szorongása is oldódik.
Horváth Lucia gyógytornász úszóleckéje
Az úszás neuralgikus pont, örök vitatéma a gyógytornászok és az orvosok között. Az utóbbiak előszeretettel javasolják mindenkinek és minden panaszra, mert szerintük ez a bevált recept. Valóban vitathatatlan az úszás számtalan előnye, főleg akkor, ha valaki fiatalon kezdi, és rendszeresen űzi. A szív érhálózata legintenzívebben 14 éves korig fejlődik, vagyis gyerekeknek mindenképp ajánlott. A mozgásszerv-rendszer szempontjából pedig az úszásnak az egyik legnagyobb erénye, hogy közben az alsó és felsőtestre egyforma munka hárul, tehát arányosan fejleszti az izomzatot. Minimális a sérülés és a túlterhelés veszélye, hiszen gyakorlatilag egy tehermentesített helyzetben használjuk az ízületeinket. Éppen ezért nagyfokú ízületi kopásoknál, sérülések utáni rehabilitációnál és izomerősítésnél érdemes kiaknázni jótékony hatását.
Előfordul azonban, hogy bizonyos esetekben -például bőrproblémák- ellenjavallt, de a mozgásszervi betegségben szenvedőknek sem árt az óvatosság. Nem ajánlom gerincproblémákkal küszködő betegnek sem, mivel a mellúszással például túlterhelhetik a nyaki gerincet. Vállpanaszok esetében is csak akkor szoktam tanácsolni az úszást, ha a lazítás a cél. A túlságosan laza ízületeknél és szalagoknál viszont az alapproblémát nem kezeli, a mellúszás lábtempója pedig súlyosbíthatja a csípő- és térdpanaszokat.
A köztudatban elterjedt, hogy az úszás a csontritkulás egyik legjobb ellenszere, ami tévedés – legalábbis a kezelésére nem elegendő. Ilyenkor mindenképp szükség van függőleges irányú terhelésre is, mivel azzal tartjuk meg a csontállományt. Nem igaz az sem, hogy a gerincferdülést az úszás korrigálja, sőt. Komolyabb elváltozásnál egyáltalán nem javasolt, mivel a ferdülésnél aszimmetrikus mozgásszervi problémáról van szó, az úszás pedig szimmetrikus mozgás. Még egy növekedésben lévő gyereknél is fokozhatja, erősítheti a rossz testtartást. Ilyen esetekben speciális „Schrott” gyógytornára van szükség. Általánosan a vízi torna gyógyulást hozhat, mivel az adott mozgásszervi problémára specializálható, illetve függőleges mozgást is lehetővé tesz.
Ha valaki rendszeresen szeretne úszni, előtte mindenképp konzultáljon gyógytornásszal, hogy problémájára jó-e az úszás, és ha igen, melyik úszásnem. Nyaki és gerincproblémánál az kifejezetten előnytelen, ha úszás közben nem tesszük bele a fejünket a vízbe, hanem mereven kinn tartjuk. A rendszeresen úszó betegeimnek azt szoktam javasolni, hogy először is tanuljanak meg szabályosan úszni, váltogassák az úszásnemet. Tíz hosszból legyen öt hát-, négy gyors- és egy mellúszás.
Fontos továbbá, hogy az úszást is fokozatosan kell bevezetni és rendszeresen – hetente kétszer – művelni. Úgyis fogalmazhatnám, hogy a tervezett és szükséges heti háromszori testmozgásból kettőt a „vízben” is letudhatjuk.
Az úszás élettani előnyeivel kapcsolatos írást itt olvashatjátok:
Úszni – de nem az árral! 1.
Ajánló: Amennyiben tetszett az írás, és kíváncsi vagy a többire is, kérlek „lájkold”, oszd meg és kövesd nyomon az Esszencia folyamát a Facebook-on is: https://www.facebook.com/esszencialap/
A saját fotóinkon kívül, a https://pixabay.com oldalról kölcsönöztük a képeket.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: