Online játékok pró és kontra 1.

• Esszencia
• 2018-01-18

      Vajon az online játékoknak tényleg több a hátránya, mint az előnye? Nézzük miképp vélekednek erről a megszállottak, illetve az ellenzők: elsőként a legbenfentesebbek, vagyis 3 kamasz fiú, természetesen nagy játékos véleményéről, tapasztalatairól és belső élményeiről olvashattok!

•      “Hétköznap napi egy-két órát töltök a monitor előtt, hétvégén pedig programtól függően. Természetesen sok múlik a kínálkozó lehetőség vonzerején, hogy felkeljek-e egyáltalán a székből. Nem érzem úgy, hogy a számítógép elvonna a szociális élettől: ha a haverjaim elhívnak valahova, azonnal indulok – szüleimmel persze már más a helyzet… Húsvér barátaimmal játék közben is simán tudok egész másról csevegni. Így személyes kapcsolataim nem csorbulnak, mintha csak élőben találkoznánk – amikor viszont alig esik szó virtuális játékos élményeinkről.”
•     “Egyáltalán nem tapasztalom azt, hogy a monitor előtt megszűnne a külvilág, nincs se kép se hang. Szerintem az egyre profibb képi megjelenítés ellenére fantáziám is teret nyer, szárnyalhat, illetve marad idő az olvasásra is – igaz leginkább csak lefekvés előtt az ágyban.”
•     “Főleg a nemzetközi szinten zajló csapatjátékokat szeretem, -szeretjük-, mivel ott lehetőség nyílik szóbeli és írásbeli „taktikai megbeszélésre” – ráadásul többnyire angol nyelven. A játék során a csapatok véletlenszerűen, nemzetségtől, kortól és nemtől függetlenül verbuválódnak össze. Sok múlik az ügyességünkön, a gyors reakcióinkon, a csapattársak technikai tudásán és együttműködési készségén is. A legtöbb és legintenzívebb feszültség abból ered, ha az egyik csapattársunk a saját irháját menti ahelyett, hogy a köz érdekeit tartaná szem előtt.”

    A megkérdezett kamaszok által elsősorban preferált „LOL” (League of Legends) játék öt fős csapataiban egy-egy támogató, három „közlegény” és egy különleges képességekkel felvértezett támadó szerepel. Mivel mindenkinek megvan a maga előnyben részesített pozíciója és hőse, sokszor már a leosztáskor felhúzzák magukat, ha valakinek nem az áhított poszt jut. Sikerélményhez a minél több nyertes csata juttatja őket, mivel csak azok által kerülhetnek apránként egyre magasabb szintre.

    Lelki szemeik előtt ott lebeg a „profizmus” elérése, ugyanis a „nagy öregek” már a hőn szeretett hobbijukból élnek: állandó és összeszokott csapatukkal rangos pénzdíjazású világbajnokságokon mérettetik meg magukat – játszmáikat pedig több millióan követik nyomon az interneten. Rajongóiknak se szeri, se száma: a nemrég visszavonult egyik legnagyobb világsztár néma döbbenetet, és az utánpótlásnak némi reményt hagyott maga után.

     Az online játékok kihívás részét számukra nem igazán a feladatmegoldás, hanem -a játék említett jellegéből eredően-, a minél feljebb jutás jelenti. Éppen ezért a stresszűzés helyett sokkal inkább velejárója a stressz, s a felgyülemlett feszültséget a veszteség mértékétől és vérmérsékletüktől függően vezetik le: verbálisan, asztal csapkodással vagy olykor töréssel-zúzással. Ennek ellenére úgy vélik az online játék nem teszi őket agresszívebbé, egy fontos sportverseny, megmérettetés veszteseként ugyanígy reagálnának. Egyértelműen állítják azt is, hogy a látszat ellenére ez „just for fun” kikapcsolódás, pusztán a társaság, a móka és a jókedv öröméért játszanak.

Ajánló: Amennyiben tetszett az írás, és kíváncsi vagy a többire is, kérlek „lájkold”,  oszd meg és kövesd nyomon az Esszencia folyamát a Facebook-on is: https://www.facebook.com/esszencialap/

A saját fotóinkon kívül, a https://pixabay.com oldalról kölcsönöztük a képeket.