Vajon az online játékoknak tényleg több a hátránya, mint az előnye? Nézzük miképp vélekednek erről a megszállottak, illetve az ellenzők: másodszor egy középkorú férfi és nő mesél nem csak online játékszenvedélyéről . A megkérdezett férfi a számítógépes stratégiai játékokat részesíti előnyben, hobbijának többnyire hétvégenként hódol. A hölgy viszont szenvedélyes játékos, és nemcsak virtuálisan, hanem a „kézzel fogható” társasjátékok terén is.
A hölgy sokáig az „Ikariam” megszállottja volt, melynek lényege, hogy egy-egy szigeten mindenki felépíti a saját városát, ami csakúgy maradhat fenn, ha szövetségre lép másokkal. Közösen harcolnak más csapatok ellen a nyersanyagokért, amik megerősödésüket szolgálják. A játék legérdekesebb, és egyáltalán nem elhanyagolható vonulata, hogy vadidegen emberekkel kell együttműködni. Minden azon múlik, kinek mennyire sikerül látatlanban kiépíteni a bizalmat, odafigyelni a többiekre, és szükség esetén komoly áldozatokat hozni.
Akár harminc játékos is alkothat szövetséget, akikről sokszor az sem derül ki, hány évesek, milyen neműek. Az biztos, hogy a legkülönfélébb korosztály képviselteti magát, sokszor testvérek és családok is együtt játszanak, de a törzsét valószínűleg húsz év körüli fiúk alkotják. A „hadszíntéren” chat-en tartják a kapcsolatot, akadnak azonban olyan szövetségek, ahol a tagok egy része személyesen is találkozik, húsvér barátságok alakulnak ki közöttük. Ahogy a való életben, itt is akadnak azonban „árulók”, akik ilyen-olyan megfontolásból másik szövetséghez pártolnak át.
„Idővel feladtam a csatát, mivel egy háború több óráig is eltartott, és sokáig fenn kellett maradnom ahhoz, hogy folyamatos utasításokat adhassak, illetve teljesíthessek. Másrészről egyre bonyolultabbá vált a játék, és akadtak olyan szövetségesek, akik a virtuális valóságnál nagyobb hatalmat véltek magukénak.
Bevallom, néhány hétre rákattantam egy lövöldözős játékra is, amiért képes voltam éjszakákon át virrasztani. Amikor először éreztem azt, hogy kezdenek összekuszálódni a virtuális és való világ működési szabályai, inkább örökre kitöröltem.
Számomra a játék felér a meditációval, gyakorlatilag kikapcsolja az agyamat, teljesen megfeledkezem a napi gondokról. Sikerélményt maga a játszás öröme jelenti, de például sokszor veszem elő az egyébként telefonon is használható, szókirakó program számítógépes, online verzióját is, ahol gyorsaságban lehet másokkal versengeni – az is ösztönöz tehát, hogy az első tízbe kerüljek.”
Az erősebbik nem képviselője a játék során nem tud kikapcsolni sőt, közben ezer másik dolgon is pörög. Egyébként az olvasás szerelmese, de egyszerre több könyvbe is belekezd, hogy mindig az aktuális hangulatának megfelelőt „falhassa”. Lényegében a játék a gondolatai mögötti háttéreseményt biztosítja, ha azonban a virtuális kihívások megkívánják, akkor csak azokra koncentrál. Képes „agresszívé” is válni, míg az adott feladatot meg nem oldja, és olyankor az sem számít, ha mondjuk „rádől a ház”.
Ajánló: Amennyiben tetszett az írás, és kíváncsi vagy a többire is, kérlek „lájkold”, oszd meg és kövesd nyomon az Esszencia folyamát a Facebook-on is: https://www.facebook.com/esszencialap/
A saját fotóinkon kívül, a https://pixabay.com oldalról kölcsönöztük a képeket.