Vajon az online játékoknak tényleg több a hátránya, mint az előnye? Nézzük miképp vélekednek erről a megszállottak, illetve az ellenzők: harmadszor teret engedünk a kétkedők és ellenzők táborának – valószínűleg a kettő között rejlik az igazság!
Összegzésképpen az online játékok megszállottjai egyöntetűen úgy vélik, hogy a programok a való életnél sokkal hatékonyabban és gyorsabban működnek. Általuk a kitűzött célok gördülékenyebben valósulnak meg, hamarabb juttatnak el a kívánt eredményekhez, sikerélményekhez. Egyfelől utánozzák a valóságot, másrészről azonban „álomszerűen” fantáziadús és újszerű kihívásokat, ismereteket is rejtenek. Bár stresszel és erőteljesebb reakciókkal jár, mégis kikapcsolódásnak tekintik, a jó érzés miatt és a játék öröméért tapadnak a monitorok elé. Egy percig sem unatkoznak, hiszen az online játékok folyamatosan új helyzeteket és ismeretlen ismerősöket kínálnak. Végül, de nem utolsósorban: csekély angol tudás mellett is értelmezhetők, arról nem is beszélve, hogy óhatatlanul is a szavak elsajátítására ösztönöznek.
Ezzel szemben az ellenzők kevésbé nézik jó szemmel, hogy a környezetükben valaki egyfolytában a monitort bújja, és mérhetetlenül nehéz kibillenteni a virtuális világból – a székéből is. Általában a beígért egy-két menetből, két-három órából sokszor négy-öt-hat lesz, ami bizony-bizony egyéb fontosabb teendőktől, a társasági jelenléttől vonja el. A kívülállók passzív részesei, olykor elszenvedői a játék hevében hirtelen felcsattanó kirohanásoknak vagy éppenséggel a képernyő beszippantó hatását „visszahangzó” megtörhetetlen csöndnek. Ilyenkor a vehemens játékos a külvilág számára jobbára használhatatlanná válik, lényegében teljesen kizárja azt – kifelé se kép, se hang.
Szélsőséges esetben a virtuális játék nemcsak a húsvér társasági élettől és fontos feladatoktól, hanem a nélkülözhetetlen alvástól is rengeteg időt rabol. Mindez hosszú távon krónikus fáradtsághoz, erőtlenséghez, ingerlékenységhez és letargiához is vezethet. Az agyat és a szemet is extra módon terheli, az intenzív igénybevétel következtében több pihenés lenne szükséges a regenerálódáshoz.
A „szenvedélybeteg” feszültté válik, teljesen összeomlik, ha nincs kéznél a játékszere: üresnek érzi magát, a külvilágot pedig mérhetetlenül unalmasnak és lassúnak. Szinte képtelenség egyéb tevékenységekre motiválni, még azokhoz a programokhoz sincs kedve, amikért előtte lelkesedett, sőt: apránként a virtuális világban sem érzi felszabadultan magát. Szerencsére az ördögi kör csak keveseknél zárul be ennyire drasztikusan, de érdemes résen lenni!
Bevallom, a megkérdezettek mindegyike közel áll hozzám, és igen meggyőző lelkes nyilatkozatuk hallatán már majdnem megtört a jég, sőt! Bevillant az is, hogy a hiba az én készülékemben van, belőlem hiányzik ez a fajta játékszenvedély és megszállottság, valamint az ilyen jellegű fantázia világ felfogása és értékelése. Könnyen lehet.
Annyi bizonyos, mint sok egyéb dologgal kapcsolatosan az életünkben: az „arany középút”, az egyensúly és a mértékletesség az, ami az online játékokból is a legjobbakat hozhatja ki – előnye erényévé válhat, és valóban izgalmas kikapcsolódás marad. S bár arról nem szól a fáma, hogy hol érdemes meghúzni a határt, de az említett vészjósló tüneteket mindenképp komolyan kell venni és kezelni, az életmódon pedig apránként, de sürgősen változtatni.
Ajánló: Amennyiben tetszett az írás, és kíváncsi vagy a többire is, kérlek „lájkold”, oszd meg és kövesd nyomon az Esszencia folyamát a Facebook-on is: https://www.facebook.com/esszencialap/
A saját fotóinkon kívül, a https://pixabay.com oldalról kölcsönöztük a képeket.
Kommentek