A szervezet pihenésén és regenerálódásán túl, az alvás egyik legfőbb szerepe a cselekvőképesség hatékonyságának fokozása. Kijelenthetjük tehát, hogy az állatoknak és az embereknek egyaránt szükségük van rendszeres és minőségi alvásra, hogy a legjobb formájukat nyújthassák.
Egyes szakvélemények szerint, a különféle fajok eltérő alvásigénye az agyuk anyagcseréjének különböző értékein alapul. Általában a kisebb testű állatoké gyorsabb, ezért több pihenésre van szükségük, míg a tetemesebb méretű állatoké lassabb, így kevesebb alvással is beérik. A nagyobb testű szárazföldi állatok, -pláne a növényevők- naponta kevesebb, mint négy órát alszanak, arról nem is beszélve, hogy a rájuk leselkedő veszélyek, valamint az irdatlan mennyiségű növény lelegelése mellett, alig marad pihenésre idejük.
REM – fázis
Tudományos kutatások eredménye alapján úgy tűnik, hogy a REM – fázis, vagyis az álommunkával azonosítható „gyors szemmozgás”, az emberek és az emlősök „kiváltsága”. Azonos szintű agyi tevékenység és pulzusszám növekedés, valamint hasonlatos agyhullám-minta, szemmozgás, rángatózás, hanghatások figyelhetők meg náluk. Az emberek sírnak, nevetnek, végtagjaikkal heves mozdulatokat tesznek, s akár beszélnek is. Nem bizonyított ugyan, hogy az állatoknak is vannak-e „filmszerű” álmai, de például a kacsacsőrű emlősök zsákmány-rákjaik elfogyasztásával járó mozdulatokat tesznek. Macskáknál is, de legintenzívebben kutyáknál figyelhető meg, hogy mély alvásban légzésük zihálóvá válik, arc-és lábizmaik meg-megrándulnak, szemeik forognak, nyüszögnek, vakkantanak, s már-már „fekve szaladnak”.
Kutya-macska
A macskák és a kutyák kellően alkalmazkodtak az emberi életvitelhez, így ösztöneikkel ellentétben éjszaka kevésbé aktívak. Az előbbiek akár 13-14 órát is képesek önfeledten, így-úgy szétterülve végig durmolni – ezt a luxust a vadon élő nagymacskák is gyakran megengedhetik maguknak, hisz nincs szükségük folyamatos készenlétre, hogy megvédjék magukat.
Alvás közben a kutyák is képesek teljesen ellazulni, pedig természetükből nem ez fakad. Vadon élő rokonaik – a farkasok, a vadkutyák- ugyanis biztonsági okokból szinte sosem teszik kiszolgáltatottá hasuk véknyát, nem heverésznek háton fekve. Viselkedéskutatók szerint a jól szocializáltság, a kellő biztonságérzet, kényelem és jóllét jele, ha egy kutya álmában „felkínálja” legérzékenyebb testrészét. Nem „jutott ebek harmincadjára” azonban a kifli alakzatba történő gömbölyödés ősi ösztöne, ami a testhőmérséklet tárolásával kellően véd a hideg ellen, a hasi szerveket pedig a veszélyes támadásoktól – a kutyakölykök általában ebben a pózban alszanak.
10 állati alvási szokás
+1: Állati téli álom
Néhány faj – medvék, borzok, mókusok, bizonyos denevérfajok, pelék stb.- képviselői a tél egy részét mély álomban töltik: lélegzetüket és pulzusukat lelassítják, testhőmérsékletüket minimálisra csökkentik. Ősszel többszörös mennyiségű eledelt fogyasztanak és raktároznak el zsírszöveteikben, amiből a téli álom során fedezhetik csekély energiaigényüket. A hidegvérű állatok -hüllők, halak, kétéltűek- biztonságos menedékükben hibernálják magukat, inaktívan vészelik át a hideget.
Ajánló: Amennyiben tetszett az írás, és kíváncsi vagy a többire is, kérlek „lájkold”, oszd meg és kövesd nyomon az Esszencia folyamát a Facebook-on is: https://www.facebook.com/esszencialap/
A saját fotóinkon kívül, a https://pixabay.com oldalról kölcsönöztük a képeket.