A keringőre emlékeztető 4/4-es társas szalontánc a Foxtrott, 1914-ben hódította meg Amerika varieté világát. Valószínűleg Harry Fox színművészről kapta nevét, aki fellépései során, ragtime-zene ritmusára, egyedi koreográfiával kecsesen, de „sietősen” (trot) lépkedett le a színpad lépcsőjén. Lendületes és izgalmas tánca hamar követőkre lelt és elterjedt – nemcsak a profik körében. Azóta szerte a világon minden korosztály kedveli az elegáns és romantikus, lágy és sokoldalú táncot, ami bár egyszerűnek tűnik, mégis nehezen elsajátítható.
A foxtrott különlegessége a gyors és lassú elemek, a sétáló és átlósan kilépő, a lábujjhegyen vagy sarkon tett tánclépések ötvözésében, összhangjában rejlik. Egyik alaplépés-együttesének lényege, hogy az előre-oldalt-átlósan-hátra lépések variációjával a kiinduló pontra térhetünk vissza – ahogy ezt a film egyik jelenete meg is örökíti, története pedig végső soron ehhez tartja magát…
Laikus, 1.0 – ás filmnézőként pusztán személyes benyomásaimat szeretném megosztani a Foxtrott című filmmel kapcsolatban. Röviden szólva: egyszerűen zseniális, kegyetlenül jó! Egy 108 perces szürreális rémálom, tele távoli és olykor vérlázító reakciókkal, helyzetekkel, ám mindezek ellenére az első pillanattól kezdve beszippant és magával ragad. Végül alig várjuk, hogy felébredjünk belőle, ehelyett napokig tovább pereg a szemünk előtt, és ami megdöbbentő: felkavaróan ugyan, de mégis megnyugtatóan.
A történet idegen, és mégis ismerős, valószerűtlen, és mégis valóságos. Tragikus, de mégsem szomorú, fájdalmas, de mégsem bánt igazán – letaglóz és lenyűgöz egyszerre. A becsempészett tánc és animáció, illetve a záró-jelenet sem szokványos, s összességében megbabonáznak a legapróbb részletekig megtervezett kamera állások és díszletek, a színészek és a hangulatváltások játéka, a sztori gondosan kidolgozott szövevénye és szimbólumrendszere – de legfőképp az emberi mivolta.
Elvonatkoztatva a nehezen emészthető alaptörténettől, lényegében egy család, a szülők, illetve a szülők és gyerekek kapcsolatán keresztül globális emberi problémákat boncolgat: a hagyományok és a bűntudat létjogosultságát, az elfojtás és őszinteség dilemmáját. A gyarlóság konvencionális definícióit más megvilágításba helyezi, felvillantja az emberi mozgatórugóit: jogot a személyes vágyakra, valamint azok megélésére.
A Foxtrott elejétől a végéig hű marad a folyamatosan változó, hullámzó-ringó-cikkcakk mozgású tánchoz, melytől a nevét kölcsönözte. Történetében finom egyensúlyban váltakoznak a pozitív és negatív történések, illetve érzelmek. Mielőtt teljesen mélyre vinne, felemel, mielőtt teljesen elbizonytalanítana, bizonyossá tesz – épp tűréshatáron belül lágyítja a keménységet, morbid, fanyar humorral ellensúlyozza a gyötrelmet. Az idősíkok között „cikázva” apránként lelepleződnek a múlt súlyos emlékei, melyek a jelenben más megvilágításba kerülnek. Néha azt érezzük, mintha feloldozna bizonyos morális kételyek alól, miközben újabbakat tár elénk …
+1 ajánló: Samuel Maoz, izraeli rendező új filmje megnyerte a Velencei Filmfesztivál – Ezüst Oroszlán díját, valamint bejutott az Oscar-díj idegen nyelvű filmek kategóriájának előszobájába is. További részletekeért látogassatok el a Cirko Film honlapjára: http://www.cirkofilm.hu/filmek/foxtrott/497/, illetve személyesen a Cirko Gejzír moziba.
Ajánló: Amennyiben tetszett az írás, és kíváncsi vagy a többire is, kérlek „lájkold”, oszd meg és kövesd nyomon az Esszencia folyamát a Facebook-on is: https://www.facebook.com/esszencialap/
A saját fotóinkon kívül, a https://pixabay.com oldalról kölcsönöztük a képeket.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: