Eláruljam nektek, hogy vajon mi macskák, mitől ugrunk ki a bőrünkből örömünkben? Mitől maradhatunk hűek ösztöneinkhez, illetve kicsattanóan egészségesek és életerősek? És vajon mi az, ami a kétlábúak környezetében izgalmas és unalmas, érthető és elfogadhatatlan számunkra? Merthogy kiválasztottatok, hazavittetek, magagatokhoz „édesgettetek” és megszelídítettetek – minket, az éjszaka hírhedt egér-vadászait, a szabadságvágyás és önállóság mintaképeit! Persze az évezredek alatt megtanultuk, hogy együttélésünkből milyen előnyeink származhatnak, így sok mindenhez már mi sem ragaszkodunk tíz karommal. Hegyezzétek fületeket, jobban mondva tágítsátok a pupillátokat, hogy el tudjátok olvasni macskakaparásomat az „örök ifjúság” titkáról!
Elsődlegesen felhívnám a figyelmeteket arra, hogy természetünktől fogva ösztönös ragadozók volnánk, s akárhogy és akárhova is sodort minket az idő múlása, legfontosabb mozgatórugóink továbbra is a létfenntartáshoz szükséges zsákmányszerzésben, az elegendő aktivitásban és a környezetünkhöz fűződő viszonyukban rejlik. Ahhoz, hogy eredendő vitalitásunkat megőrizhessük a kétlábúak között is, az említett késztetéseinket rendszeresen ki kell elégítenünk, illetve valami „hasonszőrűvel” pótolnunk.
Nem kell ám olyan nagy dolgokra gondolnotok: elég, ha minél tartalmasabb, fizikailag, szellemileg és érzelmileg aktívabb hétköznapokat tölthetünk együtt, -és külön is-, valamint megfelelő mennyiségű és minőségű táplálék kerül elénk – amiért persze jó, ha néha meg is dolgozhatunk. Értékeljük a meleg, zegzugos búvó- és alvóhelyeket, ahol órák hosszat békésen elheveredhetünk, durmolhatunk.
Macska-élet
Macska-legendák keringenek arról, hogy régebben több lehetősége, és nagyobb divatja volt kijárós fajtársainknak, de napjainkban is számos „kolléga” rója az utcákat. Ők valóban szabadabban, így jobban elemükben érezhetik magukat, ám számos veszély is leselkedik rájuk. Meg kell tanulniuk az emberszabású környezet akadályaihoz igazodni, és azonnal felmérni az ismeretlen helyzeteket: dönteni, kivel bandázzanak és kivel ne, mikor élesítsék a karmukat, vagy inkább iszkoljanak el. Bár egyfelől úgy hírlik „talpraesettek” vagyunk, sajnos könnyebben áldozatul eshetnek különféle életveszélyes fertőzéseknek és baleseteknek. Másrészről viszont az állandó éberség szükségszerűen „izzásban” tartja a figyelmüket, csiszolja az elméjüket …
Fülembe jutott, hogy akadnak ki-be járó macskák is, akik a külvilági kirándulás után bármikor visszatérhetnek meleg otthonukba, ahol feltöltődhetnek gazdájuk szeretetével és a tálcán kínált eledellel, majd kényelmesen elnyújtózhatnak. Amikor pedig megelégelték a semmittevést, s izgalmakra vágynak, akkor ismét nekivághatnak az újabb kalandoknak. Mindez már-már a tökéletes macska-élet kulcsaként kecsegtethet, de a kettős lét „sem fenékig tejfel”: előfordulhat, hogy komolyabb sérülésekkel vánszorognak haza, vagy traumás állapotban találnak rájuk, vagy ilyen-olyan okokból soha sem térnek vissza …
Minket, a kizárólag otthon tartózkodó házi cicákat a gazdáink igyekeznek rendszerese állatorvosi ellenőrzéssel – ha végre sikerül betuszkolniuk a rácsos ládába-, kiegyensúlyozott táplálékkal egészségesen tartani, kellő törődéssel „kiengesztelni”. Ennek köszönhetően általános élettartamunk magasabb az utcán élő társainkhoz képest, sőt: olyan macska-matuzsálemekkel is büszkélkedhetünk, akik már a második X-en is túl vannak.
Felmerül a kérdés azonban, hogy „hét életünk” nem csak mennyiségileg, hanem minőségileg is megállja a helyét? Hogy macska-természetünknek elegendő-e a gazdáink hozzáértése, gondoskodása, erőfeszítése és kreativitása? S nem áldozunk-e be túl sokat lételemükből, vagyis a függetlenségükből? Próbáljátok meg a helyzetünkbe képzelni magatokat, s felmérni azt, hogy számunkra vajon mennyire ingerszegény vagy -gazdag a „szobafogság”, milyen kihívások hiányozhatnak belőle, s mi az, amin egyszerűen lehetne változtatni.
Cica-óhaj
- Nézzetek körül, hogy a házon kívüli életből mit lehetne becsempészni otthonra, milyen izgalmas, biztonságos és testre szabott „kalandparkot” állíthatnátok össze úgy, hogy ne unatkozzunk, szellemileg és fizikailag edzettek maradjunk. Ráadásul jó, ha tudjátok, idővel újabb és újabb ingerekre van szükségünk ahhoz, hogy ne lustuljunk és hízzunk el, kiegyensúlyozottak maradjunk.
- Tegyétek lehetővé, hogy magasabban lévő polcokra, szekrény tetejére is mászhassunk, ahonnan jól beláthatjuk a terepet, s nyugodtan megpihenhetünk.
- Nagyon fontos, hogy kellő aktív és szeretetteljes időt töltsünk együtt. Ne csak az etetés idejére vessetek ránk egy-egy pillantást, hanem előtte és utána is törődjetek, játszatok velünk.
- Igaz, hogy általában saját magunkat is képesek vagyunk kellően elszórakoztatni és megmozgatni, mivel „macska az ő farkával könnyen kibékellik”. Szaladgálunk és ugrándozunk, vélt vagy valós zsákmányokra vadászunk, de higgyétek el, jobban esik, ha ti is részt vesztek a játékainkban.
- Otthoni körülmények között már az is elegendő fizikai és szellemi kihívás a számunkra, ha eljátszhatjuk a „Plüssegér vadász című film” főhősét. Ne rémüljetek meg, ha szemet vetünk az akváriumi halakra, a ketrecben lévő rágcsálóra vagy a kalitkában csiripelő madárra, hisz kellő óvintézkedések mellett, nem tehetünk kárt bennük. Pusztán incselkedünk velük, sőt: sok esetben még egy egérrel is képesek vagyunk „plátói” barátságot kötni, ráadásul „Csengős/Jóllakott macska nem fog egeret.”
- Almunkat rendszeresen, naponta többször is takarítsátok – ezen a téren nagyon kényesek és igényesek vagyunk!
- Többségünk szereti, ha fésülgetik, vakargatják, így nemcsak ápoltak leszünk, hanem a kevesebb szőr lenyelésével egészségesebbek is – arról nem is „nyávogva”, hogy ez a közös tevékenység szintén a szorosabb kötődés kialakítását is szolgálja …
– folytatjuk –
Ajánló: Amennyiben tetszett az írás, és kíváncsi vagy a többire is, kérlek „lájkold”, oszd meg és kövesd nyomon az Esszencia folyamát a Facebook-on is: https://www.facebook.com/esszencialap/
A saját fotóinkon kívül, a https://pixabay.com oldalról kölcsönöztük a képeket.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: