A természetben minden előnyös fizikai adottság növeli az állatok táplálék szerzési, túlélési és szaporodási esélyeit, melynek kulcsa: az alkalmazkodás. Az egyik ilyen pozitív áldás az álcázás tökéletes művészete, vagyis a rejtőzködő képesség, a környezetükbe történő észrevehetetlen beleolvadás. A mimikri során a különböző fajok egyedei felveszik vagy utánozzák környezetük vagy más élőlények színét, mintáját, külalakját, szagát, viselkedését. A fajonként eltérő álcázás módját az élettanuk, a viselkedésük, az élőhelyük és ragadozóik adottságainak összessége határozza meg. Számos faj képviselője a színét és mintázatát képes a körülötte lévő változó természethez igazítani, míg mások alakjuk változtatásával, méretük növelésével teszik magukat ijesztőbbé, vagy éppenséggel érdektelenné ragadozóik, áldozataik számára. Egyazon környezetben is sokszor eltérő, egyedi és speciális rejtőzködő technikák jelenthetik a túlélést. Például egy színvak ragadozó átejtéséhez vajmi keveset jelent az áldozat színváltoztató képessége, míg ugyanezzel ugyanott, de mással szemben életmentő lehet.
„Az állatok is hazudnak időnként, ha veszélybe kerülnek, ha kérkednek vagy igyekeznek jó benyomást kelteni, ha meg akarják téveszteni a zsákmányukat, ha szeretnének ijesztőnek tűnni, vagy egyszerűen csak udvarolnak. Mint mindenki.” (Ámosz Oz)
Rejtőzködő színek
Az állatok egyfelől természetes pigmentjeiknek köszönhetik színűket, másrészről viszont kültakarójuk fizikai, prizmaszerű felépítése által a fény bizonyos színeit elnyelve, másokat visszatükrözve optikai csalódást is okozhatnak. Például a jegesmedvék bőre teljesen fekete, áttetsző szőrüknek köszönhetően azonban hófehérnek látszanak. A hüllők, a kétéltűek, valamint a halak kémiai és fizikai úton is védekeznek: bőrük egyik rétege sárga pigmentekkel teli, míg a másik a kék színt tükrözi, s ezáltal zöldnek tűnnek.
Az élőlények többségét kültakarójuk színe, mintázata segíti a rejtőzködésben – leggyakrabban egyszerűen és természetesen olvadnak bele környezetükbe. Ezért „viselnek” például az erdei állatok barnás, földies árnyalatokat, a tengeri élőlények pedig szürkés kékségüket hívják segítségül. Ugyanakkor a kisebb mérgező fajok kirívó élénk színe már messziről figyelmezteti, és távolságtartásra készteti a ragadozókat, s ezt a „trükköt” sokszor az ártalmatlan állatok is kiaknázzák. A tengeri rózsa különböző rikító színekkel jelzi szúrós csápjait, melynek idegbénító mérge viszont a bohóchalakra nem jelent veszélyt, így számukra remek búvóhelynek bizonyul a pompás rózsa-telep.
A megfelelő mintázat előnyei
A praktikus mintázat is célravezető, például számos lepkefaj a szárnyuk különféle – egy nagyobb állat szemeit vagy kígyófejet utánzó stb.- mintázatával csapja be, és ijeszti el ellenségeit. Másrészt az optimális mintázat optikai csalódást is kelthet: elhomályosíthatja viselője valós méretét és alakját, ami különösen a csapatban élőknél jár óriási előnyökkel.
A mókusokat például csapzott bundájuk, egyenetlen durva szőrzetük összhatása szinte a fa kérgébe simítja. A végtelen tenger számtalan „csalónak” is menedéket nyújt. A murénával megegyező színű üstököshal például ügyesen kihasználja a farka végén lévő, muréna szemet imitáló foltot: veszély esetén fejjel egy üregbe menekül, és bátran lobogtatja elrettentő testrészét.
A füves szavannákon gyakori az élőlények hosszanti csíkozása, melynek legérdekesebb modelljei: a zebrák. Az oroszlánok a zebra csordát egységes csíkos masszaként, „hullámzó fűtengerként látják”, s ez megnehezíti számukra a legideálisabb zsákmány-egyed észlelését, kiválasztását, becserkészését, mozgásának követését és levadászását. Ugyanakkor a zebrák egyedi, ujjlenyomatszerűen jellegzetes mintázata fajtársaik felé fontos üzenetet hordoz: csapattársaikat, utódjaikat tökéletes pontossággal felismerik. Bizonyos tengeri halrajok hasonlóképpen játszanak a túlélésre, melynek egyedei élénk hosszanti csíkozása egyetlen nagy folttá mossa össze őket.
A színváltoztatás képessége
A legtöbb faj képes környezete évszakonkénti színváltozásaihoz is alkalmazkodni, míg bizonyos fajok a hirtelen színeltérésre is azonnal reflektálnak. Általában a napfény mennyisége, illetve a hőmérséklet ingadozás hormonális reakciókat vált ki bennük, s ettől függően különféle pigmenteket termelnek. A legtöbb hüllő, kétéltű és hal kültakarójának színét az élő sejtjeikben lévő pigmentek határozzák meg, míg a madarak tolla és az állatok szőre, az emberi hajhoz hasonlóan lényegében elhalt szövet, vagyis színváltást csak vedléssel érhetnének el.
A különböző tintahalfajok esetében például az egy-egy önálló pigmentet tartalmazó „kromatofor-gyűjteményük” mindegyike külön-külön gyűrűs izommal övezett. Amikor a tintahal összehúzza az izomzatát, a pigmentek a kromatofor felszínére nyomódnak, láthatóan szétterülnek, elernyedéskor pedig ismét visszanyerik apró, foltszerű, szinte észrevehetetlen alakjukat. Ezáltal széles spektrumban képesek színűket, mintázatukat változtatni, így tökéletesen láthatatlanná válhatnak, illetve kommunikálhatnak egymással.
A kaméleonok a mimikri királyai hírében állnak, ráadásul nem is mindig rejtőzködés céljából aknázzák ki kivételes adottságukat. Előfordul, hogy hangulatuk és testhőmérsékletük ingadozása határozza meg külcsínjüket: amikor felhevültek vagy mérgesek, jóval élénkebb árnyalatokat öltenek.
Egyes fajok pedig aszerint változtatják a színűket, hogy épp ragadozóként vagy áldozatként szerepelnek. Bizonyos tengeri lények például azonnal idomulnak az eléjük táruló táplálékforrás -páldául a korallok- látványához, miközben egyúttal remek élő- és rejtekhelyet is magukénak tudhatnak.
Az íz-leplezés
Az észak-amerikai alkirály pillangó és a pompás királylepke külsőleg teljesen egyforma – szárnyaik egyaránt aranysárgásak, fekete pöttyökkel és csíkokkal díszítettek. Ugyanakkor az előbbi ízletes, míg az utóbbi kifejezetten keserű, így az alkirály pillangó az „ehetetlenség palástjába” burkolózva ugyanúgy védelmet élvez a ragadozókkal szemben.
Alakváltoztatás
A természetben gyakran előforduló álcázási módszer egy másik tereptárgy alakjának a felvétele, így éli túl például a botsáska, illetve számos falevélhez hasonlatos szöcskefaj egyede is. A nyolclábú, gumós fejű, ijesztő és sokszor mérges polipokról pedig azt gondolhatnánk, hogy nincs is szükségük álcázásra, holott az erőteljesebb tengeri ragadozók – ráják, cápák stb.- szívesen vadásznak rájuk puha és ízletes húsukért. A polipok teljes mértékben kiaknázzák csont nélküli, lágy testüket: izomzatuk összehúzódásával, valamint a számtalan sárga, piros, barna és fekete pigmentnek köszönhetően egy pillanat alatt képesek alakjuk, mintázatuk és színűk megváltoztatására. Tökéletesen utánozzák a tenger fenék simaságát, vagy éppenséggel egy sziklás zátonyt. Észrevehetetlenül meglapulnak, illetve veszik fel más fajok alakzatát. Az utánzó polip nevéhez méltóan nagymestere az álcázásnak, előszeretettel „bújik” mérges tengeri lények bőrébe. Gyakran a lepényhal,, az antennás tüskékkel borított, barnás-sárgás csíkos tűzhal vagy oroszlánhal, illetve a fekete-fehér csíkozású tengeri kígyó színét, alakját és mozgását veszi fel, s ezzel rettenti el támadóit. Vajon miképp képes a nyolclábú polip cső alakot ölteni? A trükkje „egyszerűnek” tűnik: hat lábát egy lyukba, vagy maga alá gyűri, s a maradék kettőt pedig kétfelé, egyenesen kinyújtja. Sokszor az összes lábát hátranyújtva testét kígyószerűen „egyesítve” úszik a tengerfenékhez lapulva. Még nagyobb varázslatnak számít, ahogy a fejét tömörítve, lábait tüskeként lengedeztetve az oroszlánhalat imitálja. Mégis talán a legérdekesebb kérdés a polipok viselkedése mögött húzódó hihetetlen intelligencia mibenléte. Azt már tudjuk, hogy agya különösen nagy testméreteihez képest, így tanulásra is bírható. A mimikri vele született adottság, de a tudósok előtt is még rejtély, vajon miképp képes felismerni a ragadozókat, és pontosan megjegyezni azt, hogy éppen és azonnal melyik életmentő öltözetét válassza…
Ajánló: Amennyiben tetszett az írás, és kíváncsi vagy a többire is, kérlek „lájkold”, oszd meg és kövesd nyomon az Esszencia folyamát a Facebook-on is: https://www.facebook.com/esszencialap/
A saját fotóinkon kívül, a https://pixabay.com oldalról kölcsönöztük a képeket.