Mindenki szereti a csokoládét, hisz alkalmanként felülmúlhatatlan az érzés, ahogy lágy, kellemes íze elolvad és szétterjed a szánkban. Sokan azonban képtelenek neki ellenállni, egyetlen napot sem bírnak ki nélküle, s a kéznél lévő csokihalmot szempillantás alatt eltüntetik. Összeállításunk a csokifüggőség fizikai és lelki hátterének felvázolása mellett igyekszik hasznos tanácsokkal is szolgálni, hogy mértékletes fogyasztással a csokoládé megőrizhesse méltó küldetését.
Csukás István Gombóc Artúrja nem rejti véka alá csokoládé megszállottságát, hisz szereti „A kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, az egész csokoládét, a megkezdett csokoládét, az édes csokoládét, a keserű csokoládét, a csöves csokoládét, a mogyorós csokoládét, a tejcsokoládét, a likőrös csokoládét, a tavalyi csokoládét, az idei csokoládét, és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon!”
Csokitörténelem dióhéjban
A csokoládé alapját képező kakaó a trópusi kakaófa (Theoboma cacao) magjából készül. Az amerikai kontinens őshonos növényét nagy becsben tartották az azték és maja kultúrában. Nemcsak a belőle készült stimuláló és regeneráló, termékenységet és bölcsességet hozó forró italként, hanem afrodiziákumként és értékes fizetőeszközként is „berobbant a piacra”. Amerika felfedezése után ismerte meg Európa, ahol a ráaggasztatott latin nevére, „az istenek eledele”-re méltán rászolgált – kesernyés íze ellenére is, amit fahéjjal, szerecsendióval és cukorral kompenzáltak. A tejből, kakaóporból és vajból gyúrt csokoládé azonban csak a XIX. század közepe táján látott napvilágot, s az újabb és újabb csokicsodák azóta is töretlenül vonzzák a megszállott rajongókat.
A csokifüggőség fizikai és/vagy lelki eredetű?
Bizonyos hangulatok esetén – unalom, csalódottság, boldogtalanság, depresszió, idegesség, düh stb.- az éhségérzettől függetlenül hajlamosak lehetünk kedvenc -többnyire magas cukor és zsírtartalmú- ételünk utáni sóvárgásra, illetve annak behabzsolására. Az áhított élelmiszer elfogyasztása átmeneti és eksztatikus örömforrást jelenthet, és jaj akkor, ha nincs kéznél: az elvonási tünetek, illetve a mértéktelen falással járó bűntudat viszont rontja az állapotunkat.
Az ételfüggőségek közül messze a csokoládé viszi a prímet, így számos kutatás is igyekszik feltárni, vajon ez miért alakult így. Az biztos, hogy az élen járáshoz nem elegendő a fenséges íze és állaga, s az sem, hogy még a szemünk is kívánja. A tény az, hogy a csokoládé olyan vegyületeket tartalmaz, melyek köztudottan befolyásolják az érzetet, az érzelmet és a hangulatot, ráadásul addiktívak is lehetnek. Ezek alapján felmerül a kérdés: vajon az agy vágyik a csokoládé összetevőire, vagy a lelki állapot váltja-e ki az erőteljes ragaszkodást?
Fizikai tényezők
A csokiban található bizonyos vegyületek stimulálják az agy hangulatfokozó ingerületátvivő molekuláit (neurotranszmittereit) – például a szerotonint, vagyis a „boldogsághormont”. A feniletilamin az amfetaminhoz hasonlóan összefüggésbe hozható a könnyedség, az izgalom és az eufória érzetével, valamint az agy örömközpontjában kibocsájtott dopaminnal. Bár az elfogyasztott csokoládé feniletilamin tartalmának csak töredéke jut el a véráramon keresztül az agyba, mégsem lehet véletlen, hogy a nők egy része a csokievést az orgazmushoz hasonlítja.
A teobromin a koffein közeli rokonának tekinthető, s bár stimuláló hatása jóval gyengébb, szintén szaporázza a szívverést. Legkisebb mennyiségben a tejcsokoládé tartalmazza, vagyis csekély mértékben tekinthető vétkesnek a függőség kialakulásában.
Az anandamid gyengéden serkenti a kellemes érzetekért felelős receptorok működését. Kézzel fogható eredménye attól is függ, hogy a csokoládé fogyasztás idején maga az agy mennyi anandamidot termel természetesen: amennyiben semennyit, a várt hatás is elmarad, ellenkező esetben azonban az agy adott területén hatásuk összeadódik, elhúzódik Ez a jelenség már előidézhet fizikai függőséget.
A triptofán, egy olyan esszenciális aminosav, mely szerepet játszik a szerotonin neurotranszmitter termelődésében, vagyis a relaxált, elégedett, kiegyensúlyozott állapot létrejöttében. A csokoládé tehát valóban alkalmas lehet arra, hogy oldja a szorongást és a feszültséget, viszont a triptofán önmagában nem csak csoki-éhséget vált ki, mivel más szénhidrátban is megtalálható.
Lelki tényezők
A csokifüggőség lelki okait feltáró egyik kutatás arra jutott, hogy a vizsgálatban résztevők ellenállhatatlan vágyát egyértelműen csak a tejcsokoládé elfogyasztása csillapította. Második helyen a fehér csoki jeleskedett a kakaó kapszulával szemben, ami viszont nem tartalmaz kakaót, vagyis mentes az említett érzékekre ható bioaktív összetevőktől. Mindezek alapján valószínűsíthető, hogy a csokoládé fizikai szinten elsődlegesen az érzékszervek általi édes íze, aromája és állaga miatt vonzza a kedvelőit, s ezt hatványozhatja az aktuális lelki és hormonális állapot, valamint a kulturális hagyományok, a társadalmi elvárások és az „étkezési-divat” befolyása is.
A nők esetében például „természetes”, ha a menstruációs ciklus előtt megnő az étvágyuk, s szinte biztos, hogy a csokoládé az egyik fő „célpontjuk” – s nem feltétlenül a magas magnézium tartalma miatt. Felmérések alapján pedig világossá vált az is, hogy sokan – különösen a gyengébbik nem körében- azért falják a csokoládét, mivel társadalmi és táplálkozási fekete listán van: édes „tiltott gyümölcs”, ami tele van hizlaló zsírokkal, kalóriával, enyhe, de kiszámíthatatlan reakciókat kiváltó vegyületekkel. Boldogtalanság, kilátástalanság, stressz esetén tehát különösen vonzó, hiszen még ártalmas is. Mindezt tetézi, hogy a reklámok többségéből is a kívánatos, ünnepélyes és sejtelmes csokoládé folyik. Nem véletlen az sem, hogy például nem brokkolit „majszolunk két pofára”, pedig az ugyanúgy tartalmaz hangulatmódosító vegyületeket…
A csokifüggőség tünetei
- Bizonyos napszakokhoz, eseményekhez és hangulatokhoz kötődő ellenállhatatlan csokiéhség;
- már a gondolatára is összefut a nyál a szájban;
- mértéktelen csokifogyasztás;
- az önmegtartóztatás képtelensége;
- zúg-evés, mások előtt titkolt vagy tagadott csokizabálás;
- a helytelen táplálkozásból eredő bőrtünetek;
- beszerzése anyagi megterhelést is jelent;
- hiánya fejfájást vált ki, gyötrelmes kínlódásba torkollik, illetve az életvitel minőségi romlását vonja maga után;
- idővel az elfogyasztott csokoládé lényegében már nem enyhíti a tüneteket, viszont újabb és újabb tábla beburkolására ösztönöz.
– folytatjuk –
Ajánló: Amennyiben tetszett az írás, és kíváncsi vagy a többire is, kérlek „lájkold”, oszd meg és kövesd nyomon az Esszencia folyamát a Facebook-on is: https://www.facebook.com/esszencialap/
A saját fotóinkon kívül, a https://pixabay.com oldalról kölcsönöztük a képeket.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: