A csokifüggőség mégpedig létezik! 2.

• Esszencia
• 2018-05-18

      Mindenki szereti a csokoládét, hisz alkalmanként felülmúlhatatlan az érzés, ahogy lágy, kellemes íze elolvad és szétterjed a szánkban. Sokan azonban képtelenek neki ellenállni, egyetlen napot sem bírnak ki nélküle, s a kéznél lévő csokihalmot szempillantás alatt eltüntetik. Összeállításunk a csokifüggőség fizikai és lelki hátterének felvázolása mellett igyekszik hasznos tanácsokkal is szolgálni, hogy mértékletes fogyasztással a csokoládé megőrizhesse méltó küldetését.

Hasznos tanácsok a csokifüggőség elhagyásához

• Bár a csokoládé tartalmaz értékes tápanyagokat is, a benne lévő cukor, zsír, szirupok és hidrogénezett olajok nemcsak ártalmasak, hanem hizlalnak is, miközben a valódi táplálékok elől elvonják a szervezet „figyelmét, tárhelyét”. Érdemes tehát megragadni, és feloldani azokat a hangulatokat, érzéseket, problémákat és kihívásokat, melyek eszünkbe juttatják a csokoládét, mint orvosságot
• Miután sikerült feltérképezni a csábító körülményeket, próbáljunk valóban jóllétet biztosító élelmiszereket, hobbikat és módszereket választani a csokifüggőség elhagyásához. Ebben nagyon fontos szerepe van az eltökélt változtatásnak, a tudatos elhatározásnak, odafigyelésnek és kitartásnak.
• Ajánlatos minimalizálni a csokoládéfogyasztást, s az a kevés is csak minőségi, minél több kakaót tartalmazó legyen, amit kockánként, hosszasan ízlelgessünk a szánkban. A mértékletes kakaóivás nemcsak a csokit, hanem a kakaóbabban lévő egészséges antioxidánsokat is pótolhatja.
• Leszokás idején tanácsos az édességpultokat messzire elkerülni, s a közelállókat lebeszélni a „legegyszerűbb és legfinomabb ajándékról”.

3 egyszerű tipp az elvonási tünetek enyhítésére

1. Fedezzünk fel új unaloműző praktikákat, elfoglaltságokat. A rendszeres séta és testmozgás hatékonyan eltereli a figyelmet, feltölti, harmonizálja és ellazítja a szervezetet. Támogatja az anyagcserét és a zsírégetést, valamint stimulálja az endorfin termelődését, vagyis a stressz, szorongás és depresszió természetes ellenszerét.
2. Igyekezzünk ellenállni a kísértéseknek, ne pártoljunk át például a sütemények, a még több kávé fogyasztására. Feltörekvő csokivágy esetére készítsünk be vizet, illetve egészséges és vitalizáló nassokat: feldarabolt nyers zöldséget, gyümölcsöt, müzlit, diót, mogyorót, napraforgó- és tökmagot stb. A stabil vércukorszint már alapjában véve csökkenti az édesség utáni sóvárgást.
3. Menjünk el fogorvoshoz, aki nagy valószínűséggel egy életre elveszi kedvünket a rendszeres csokoládé habzsolástól.

4 csokifüggő vallomása

– Igazából nálam nem jelentős a hangulati tényező, mégis úgy vélem, hogy a szorongó vagy ideges csoki imádónak, ha karnyújtásnyira van csokoládé, akkor biztos nem a körmét rágja. Ezer dolog és fizikai aktivitás közepette, illetve ha mindkét kezem foglalt, eszembe sem jut a csokoládé. Viszont mindezek után akár azonnal, az étkezéseket követően, szellemi tevékenység végzésénél, olvasásánál vagy a számítógép előtt, lényegében bármikor képes vagyok csokit enni. Egyetlen bonbon vagy csokikocka „elnyamnyogása” csak még többet kívántat, így addig falom, amíg látom vagy rosszul nem leszek. Egy jó ideje igyekszem azonban ezt elkerülni, és tudatosan kontrollálni az elfogyasztott mennyiséget, a csokihoz társított szokásaimat. Megszüntettem otthon a csoki-raktárat, s csak akkor veszek – s akkor is kizárólag minőségi, már bevált terméket-, ha gyermekeim is megkívánják. Bár sóvárgásomat a vízivás, az intenzív testmozgás és a fahéjas mogyoró enyhítheti, a vágyakozás továbbra is bennem motoszkál, így teljesen nem is akarok lemondani róla …

– Tejérzékenységem miatt számomra mindig is a minőségi, százalékosan a legmagasabb kakaó tartalmú étcsokoládé jelentette az élvezetet, a megnyugvást. Nincs olyan, hogy ne lenne otthon, nagy fogyasztója vagyok, ami szerencsére nem is látszik meg a testalkatomon …

– Cukorbetegségem óta diabetikus csokit eszem, ami viszont nem váltja ki ugyanazt a jóleső érzést így legalább kevesebb a sóvárgás, és az elfogyasztott mennyiség is …

– Világéletemben imádtam a csokit: gyerekkoromban azt kaptam ajándékba, jutalmul vagy vigaszdíjként. Másnak már fizikai fájdalmat okozó mennyiséget képes voltam egy ültő helyemben felfalni. Bűntudatom hamar elszállt, és se a napszak, se a helyszín, se senki nem tántoríthatott vissza attól, hogy kis idő múlva ismét eltüntessek egy óriás tábla csokoládét. Az örömömbe azonban egyre több üröm vegyült, s gyerekeim megszületése előtt kemény kitartással mértékletes csoki-fogyasztóvá váltam. Azt sohase bocsátottam volna meg magamnak, ha ezt a „szenvedélyes” mintát látják tőlem …

Ajánló: Amennyiben tetszett az írás, és kíváncsi vagy a többire is, kérlek „lájkold”,  oszd meg és kövesd nyomon az Esszencia folyamát a Facebook-on is: https://www.facebook.com/esszencialap/

A saját fotóinkon kívül, a https://pixabay.com oldalról kölcsönöztük a képeket.