Szinte már nem is lepődünk meg a kutya-macska, macska-egér, macska-papagáj stb. barátságok hallatán, hiszen közvetlen környezetünk is számos példával szolgálhat. Nézzük, akadnak-e hasonló esetek a nagyvilág vadállatai körében, amikor ősi ellenségek, vagy egészen más adottságokkal rendelkező fajok egyedei elválaszthatatlan pajtásokká válnak!
Víziló – óriás teknős
„Owen”, a kevesebb mint egy éves víziló a 2005-ös Tsunami idején elszakadt családjától, s a kenyai partokon találtak rá. A Mombassa -i állatmenhelyre szállították, ahol egy száz esztendős óriásteknős, Mzee élőhelyére került. Mivel a vizilovak általában négy éves korukig az anyjukkal maradnak, Owen anyjaként tekintett a hím teknősre, előszeretettel nyalta meg az arcát, s védte meg a „betolakodóktól”. Úgy tűnt, hogy a teknős sem bánja újdonsült „gyermeke” közeledését, együtt fürdőztek, ettek és aludtak. Amikor elérkezett az idő, Owen-t integrálták fajtársai csapatába.
Tyúk – szarvas
Egy amerikai temetőben szokatlan költő helyet választott egy tyúk: egy urnába rakta le a tojásait, s ott őrizte éjjel-nappal. Rövidesen különleges védelmezője akadt, méghozzá egy szarvas, aki egyértelműen elriasztotta a közeledőket. A kiscsibék kikelte után még három hétig együtt maradtak, s amikor azok már biztonsággal követték az anyjukat, a szarvas, mint aki jól végezte dolgát, teljes nyugalommal visszatért az erdőbe.
Tengeri vidra – labrador
Egy Wales-i építkezésen elhagyatott tengeri vidra kölyköt találtak, akit azonnal rezervátumba szállítottak, hogy felépüljön, erőre kapjon. Amikor már szabadon engedhették, kerestek neki egy hasonló vérmérsékletű, fékezhetetlen energiájú társat, aki elviseli kíváncsiságát és „csipkelődéseit”. Meg is találták a nyolc hónapos labrador nőstény, „Molly” személyében, akivel „Geraint” önfeledten játszhatott, s aki lelkesen vette úszóleckéit is.
Szamár – kutya
Az amerikai Wyoming egyik farmján „véletlenül” találkozott „Safi”, a fekete német juhász keverék kutya és „Wister”, a szamár. Az eb gazdája ugyanis néhány hónapra elvállalta ismerőse házának felügyeletét, közvetlenül a „szamár-farm” szomszédságában. Legelső sétájuk alkalmával, Safi egyből felfigyelt a magányosan legelő szamárra, s a hármas rúdkerítés túloldaláról, próbálta „ebül” invitálni egy kis mókára. Kezdeményezésére egymáshoz dörgölőztek, párhuzamosan szaladtak fel és alá. Napok múltával, Safi első bebújós próbálkozására Wister még jócskán odakapott, de rövidesen megtanulta, miképp lehet finoman értékelni, és viszonozni az „égből pottyant” lelkes játszótárs közeledését. Egy bedobott bot után Safi vette a bátorságot, és bement a karámba, ám Wister még mindig nem volt teljesen felkészülve a szívélyes fogadtatásra. Safi nem esett kétségbe, hiszen bármikor kibújhatott az alsó rúd alatt, így ki-be szaladgálva jól megfuttatta a csacsit.
Egyik nap kutyatárs érkezett Safi-hoz, felszabadultan szaladgáltak együtt a bot után, amit a szamár bánatosan konstatált: szomorúan hátat fordított a vidám társaságnak. Safi azonban hű maradt újdonsült barátjához, s a vendégeskedés után egyértelműbben hívta játékra Wister-t, aki mind inkább beadta a derekát, s próbált hasonszőrűen reagálni. Szinte önkéntelenül is elsajátította a kutya-szabályokat, viselkedési formákat, különféle jelzéseket, így tökéletes együttműködésre jutottak. Mellső lábra ereszkedve hívták egymást játszani, közösen tépték a botot, önfeledten kergetőztek, egymás mellett pihentek. Sajnos a megbízatás lejártával, el kellett búcsúzniuk egymástól. Wister teljes búskomorságba esett, amiből csak egy szamár-társ érkezése tudta kibillenteni…
– folytatjuk –
Ajánló: Amennyiben tetszett az írás, és kíváncsi vagy a többire is, kérlek „lájkold”, oszd meg és kövesd nyomon az Esszencia folyamát a Facebook-on is: https://www.facebook.com/esszencialap/
A saját fotóinkon kívül, a https://pixabay.com oldalról kölcsönöztük a képeket.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: