A kozmetikumok már az ógörög birodalom kultúrájának és életének is fontos részei voltak, igaz, hogy csak a gazdagok kiváltságának számított a drága szépítkezőszerek megvásárlása. Ennek ellenére az akkori szépségideálnak -sápadt bőr, természetes alapú sminkek, aranyló hajfürtök stb.- a legtöbben igyekeztek megfelelni, s ezért minden követ megmozgatni. Összeállításunk megpróbál bepillantást nyújtani kulissza titkaik mögé…
Nem tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy az ógörög kultúra női ideálját egyértelműen Aphrodité, a szerelem és szépségistennője képviselte. A nők hozzá mérték magukat, s külsejük vonzóvá tétele érdekében rendszeresen szépítkeztek, korhűen és igényesen ruházkodtak, ékszerezték magukat. Számos fortélyt ismertek, melyek megjelenésükre, s többnyire egészségi állapotukra is pozitívan hatottak.
Igaz ugyan, hogy a népszerű bőrhalványítás esetében az utóbbival szemben győzedelmeskedett a külcsín: az erre használt fehér grafitról napjainkra kiderült, hogy mérgező -különösen, ha a szájon, a légutakon át a vérkeringésbe kerül-, s valószínűleg eme „divathóbort” némileg megrövidítette életüket. Alternatívaként, gyakran választották a krétaport, amely viszont hamarabb lepergett a bőrükről.
Bőrápolás
Bőrük hidratálására mézet, védelmére és fényesítésére elsősorban olívaolajat, valamint lanolint és faggyút használtak. Az említett „zsiradékokat” „parfümjeik” illatanyagainak hordozójaként is alkalmazták, mivel a látvány mellett fontos volt számukra a szaglásnak is vonzó pozitív benyomás. Hagyományaik szerint ugyanis isteneik a mennyország illatos felhőiről származtak, és illatos ruhákat viseltek.
Smink
Az ógörög nők a kozmetikumokat hasonló indíttatásból használták, mint napjaink női: hibáik álcázására, illetve erényeik kiemelésére. Igaz csak visszafogott sminket viseltek, mivel minél természetesebbnek és színtelenebbnek szerettek volna látszani. Értékelték az összenőtt szemöldököt, ezért szemük környékét sötét színű kőporokkal festették, szemhéjukra pedig olívaolajjal összekevert szénport kentek. A mézzel és olívaolajjal kikevert vörös vasoxid port, vagy egyéb színes kőzetport – pl. okker krétaport – „rúzsként” alkalmazták. Sápadtságuk ellenére olykor halvány arcpírt, illetve bizonyos „élénkítőket” is megengedtek maguknak, kisugárzó egészségük jeleként.
Hajápolás
Az ógörög társadalomban csak a rabszolganők viseltek rövid hajat, a többiek az esküvőjükig kiengedett hosszú hajjal, utána felkötve, többnyire kontyban jártak. Attól kezdve diadémmal, ékköves fésűkkel, hajtűkkel, kendőkkel és egyéb kiegészítőkkel díszítették frizurájukat. A hellenizmus korában divatba jött a természetes hajgöndörítés, hullámosítás is.
A haj ápolására, kondicionálására, hidratálására, lágyítására és fényesítésére olívaolajat használtak. A sötét hajúak, bőrük fehérítésén kívül hajtincseiket is világosították. Ennek érdekében speciális simléderes sapkát viseltek, ami arcukat védte a lebarnulástól, miközben a tetején lévő nagyobb méretű lyukon, ecettel leöblített hajukat kitehették a napfény hatásainak.
– folytatjuk –
Ajánló: Amennyiben tetszett az írás, és kíváncsi vagy a többire is, kérlek „lájkold”, oszd meg és kövesd nyomon az Esszencia folyamát a Facebook-on is: https://www.facebook.com/esszencialap/
A saját fotóinkon kívül, a https://pixabay.com oldalról kölcsönöztük a képeket.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: