Az ősi Egyiptom számos jelentős öröksége mellett ránk hagyományozta messze földön híres színpompás ízlésvilágát, valamint öltözködési, szépségápolási és hajviseleti titkait is. Elég csak ránéznünk Kleopátra és Nefertiti képmásaira, elgondolkoznunk a róluk szóló elbeszéléseken. Természetes szappanokkal, krémekkel és olajokkal ápolták a bőrüket, aromaolajos parfümökkel illatosították magukat. Kiaknázták a gyógyfürdőkben rejlő pozitív lehetőségeket, valamint különleges parókákkal, csodálatos fizurákkal szálltak szembe a rekkenő hőség ellen.
Bőrápolás
Köztudott, hogy az egyiptomiak magas szintű higiéniai és egészségügyi ismeretekkel, gyakorlatokkal rendelkeztek, s követték a szállóigét is, mely szerint „ A tisztaság, az istenivel azonos”
Bőrtisztító pasztát, tiszta vízből, valamint a nátrium-karbonát és -bikarbonát természetes alkotóelemének keverékéből készítettek. A fürdő után mirha- és tömjénolajjal kényeztették a perzselő és száraz levegőnek kitett bőrüket.
Kozmetikai célokból előnybe részesítették a mandulaolajat, valamint a tüskés behen fa makkjából készült kivonatot, melyek üde színt és bájt kölcsönöztek, illetve hatékonyan ápolták és táplálták a száraz, repedezett és ráncosodó bőrt.
A görögszéna magvát a bőr puhítására és simává tételére használták krémként vagy maszkként egyaránt. A magból készített tea segítségével fokozták a kismamák tejtermelődését, de azt is gondolták, hogy fogyasztásával a keblek mérete is megnövekedhet.
Körülbelül Kr.e. 1500-tól alkalmaztak különféle állati zsiradékokból, zöldségolajokból és holt-tengeri sóból készült szappanokat a tisztálkodáshoz. Az utóbbi bizonyítottan olyan ásványi anyagokat is tartalmaz, melyek könnyen felszívódnak, miközben hatékonyan gyógyítják többek között az ekcémát és a pikkelysömört is.
Királynőik előszeretettel fürödtek tápláló, hámosító és fiatalító tejsavval teli tejben. Fele arányban mézet is kevertek bele, amely természetesen táplálja és hidratálja a bőrt, s melyet egyébként a mumifikálás során is felhasználtak.
A bőrlágyító, tápláló, gyulladáscsökkentő és sebgyógyító aloe vera, valamint egyéb, a cellulitiszt és ráncosodást megelőző, illetve enyhítő botanikus olajok sem hiányozhattak a repertoárjukból.
Hajápolás, hajviselet
Az ókori Egyiptomban az egész test szőrtelensége nagy jelentőséggel bírt. Arcukról a felesleges szőrzetet – szemöldököt is-, speciális tompa vagy hegyes végű csipesszel távolították el. Ugyanakkor a hajviseletük koronaként fejezte ki viselője különböző adottságait. Kiemelt figyelmet szenteltek a frizura elkészítés fortélyaira: a vágásától kezdve, a beszárításán és a festésén át, egészen a speciális befonásáig, vagy éppenséggel a leborotválásától, a megfelelő paróka kiválasztásáig.
Az emberi hajból vagy gyapjúból készített paróka nemcsak változatosságot, ékesítést, jól ápoltságot és stílusosságot jelentett, hanem fejbőrük napégése és tetvesedése elleni védelmére, hűsítésére is szolgált. Mindennap új parókát választottak, göndör „frizurát” csak speciális alkalmakkor viseltek. A férfi parókák valamivel bonyolultabbak, ám kisebb méretűek voltak a nőkéhez képest.
A nők gyakran adták fejüket hajhosszabbításra és -dúsításra – a hozzácsomózást nagyon elővigyázatosan, méhviasz és gyanta segítségével végezték. Eredeti hajukat csak kíméletesen hullámosították és festették, az utóbbihoz vöröses hennát használtak, s elsősorban őszhajszálaikat fedték vele. Frizurájukat lótuszvirággal, különféle szirmokkal, bogyókkal, gyöngyökkel, szalagokkal, ékszerekkel és kígyóformával ékesítették – a díszítés mértéke gazdagságukat is jelképezte.
Ruházat és smink
A gazdag egyiptomi férfiak és nők hosszú, redőzött és áttetsző palástot, világos, aranyékszerekkel ékesített ruházatot viseltek. Általában a ruhadarabjaik lenből készültek, és makulátlanul tiszták voltak.
A különféle, főként libazsír és méhviasz alapú kozmetikumaikat, festékeiket tégelyekben, szütyőkben és kagylóhéjban tárolták.
A fekete szemkontúrozás mindkét nem számára mindennapos kötelező foglalatosság volt: kiszedett szemöldökük helyére másikat festettek, a szempillájukat pedig galenit porral, a grafit szulfidjával sötétítették. Ez az eljárás valamelyest egészségüket is szolgálta, ugyanis szemüknek némi védelmet biztosított az intenzív napsugarak ellen. Ez a stílus napjainkban is közkedvelt – és nemcsak az orientális táncokat művelők körében.
- A nők szemhéjfestéket is használtak: szemük környékét zölddel -réz-oxiddal, vagyis malachittal-, később pedig feketével -grafitporral- mandula vagy macskaszem formájúra festették.
- A fáraók és a piramisok korában az egyiptomi nők fehér -kréta por- vagy bronz arcfestéket, arcpírt, valamint mély színű rúzst is használtak.
- A sáfránypor és a piros krétapor összekeverésével tökéletes arcpírt kaptak, míg a megégetett mandulából kiváló szemceruza vált.
- A kellő szín elérése érdekében az arcpír és a rúzs alapanyagához gyakran öntöttek egy kevés vörösbort is.
- A hajfestéshez alkalmazott vöröses hennát körmük „lakkozására” is használták.
– folytatjuk –
Ajánló: Amennyiben tetszett az írás, és kíváncsi vagy a többire is, kérlek „lájkold”, oszd meg és kövesd nyomon az Esszencia folyamát a Facebook-on is: https://www.facebook.com/esszencialap/
A saját fotóinkon kívül, a https://pixabay.com oldalról kölcsönöztük a képeket.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: