A régmúltból fennmaradt leletek alapján megállapítható, hogy már az őseink is meglehetősen sokat törődtek a „frizurájukkal”: lehetőségeikhez mérten vágták és ápolták a hajukat, melyhez fából, csontokból vagy halszálkából készült fésűket is használtak. Idővel a hajkorona „megmunkálása” rangos szerephez jutott, a társadalmi megítélés egyik elsődleges tényezőjévé vált. Nézzük, vajon kultúránként miképp alakult a hajviselet!
Az afrikai törzsek
Afrikában ahány törzs, annyi hajviselet látott napvilágot, s hagyományaikat napjainkban is őrzik. A maszájok többnyire bőrből, gyöngyökből és csontokból készült fejdíszt viselnek, hajukat állati zsiradékkal kevert, vulkanikus eredetű, természetes vörös pigmentekkel festik. Harcosaik órákat töltenek társaik hajának apró tincsenkénti befonásával. Körülmetélésükig a fiúk fejét kopaszra nyírják, s csak utána kezdik növeszteni a hajukat, hogy méltó harcosokká válhassanak. A nők házasságuk után kopaszra borotválják a fejüket, ezzel is jelezvén életük fordulóját.
A himba nők vörösre festett, fonott hajtincseiket többnyire vékony bőrbe burkolják, s fejük tetejéről soha sem hiányozhat a szarvasmarha szarvát utánzó, látványos bőrfejdísz. Hajfonataik végét kifésülik, hogy az szintén a szent állatukat idézze, annak farkára hajazzon. Általában a gyerekek feje oldalt borotvált, maradék hajukat többnyire elől és hátul két-két tincsben, speciális alakzatban – többnyire szarvat utánzó- befonják. A himba férfiak nagyobb területen borotválják a fejüket: van aki hátul fonatot készít, míg mások fejfedőt hordanak.
A mangbetu törzs női tagjai különféle kúp alakú, kosárszerűen fonott kontyokat formáznak a fejük tetejére, s koronájukat csonttűkkel rögzítik.
Az amerikai indiánok
Az indián törzsek mindegyikének megvolt a sajátos hajviselete, amit többnyire különféle látványos és színes fejdísszel, tollakkal ékesítettek. Számos indián törzs úgy hitte, hogy hajukban az erejük: minél hosszabb volt, viselője annál bölcsebb és nagyobb hatalommal rendelkezett.
Általában két oldalt copfba fogták, az idősebb és tapasztaltabb harcosok pedig hátuk közepe felé is képeztek egy vagy több fonatot. A nők nemcsak tollakkal, hanem ékszerekkel és gyöngyökkel is díszítették hasonlóan „megmunkált” frizurájukat. Akadtak azonban olyan nők és férfiak, akik egyszerűen kiengedve hordták a hajukat, amibe alkalmasint élénk, vízszintes csíkokat festettek.
A keleti partok közelében élők többnyire két széles sávban borotválták a fejüket. A harcosok fejtetőjükön hagytak egy varkocsot, amit élénk színre festettek. A dél-keleti törzsek tagjai hátul felkötötték a hajukat, és ún. „chongo”-val, vagyis egyszínű vagy a végén mintás „szőttesbe” fogott fonal köteggel díszesen átkötötték.
A hopi indián lányok két oldalt speciális, a tökvirágra vagy pillangóra emlékeztető kontyba tekerték a hajukat. A hajadonok bonyolult frizuráját édesanyjuk készítette el, aki egy faszerkezet segítségével „szőtte-fonta” és csavarta a kívánt formára.
– folytatjuk –
Ajánló: Amennyiben tetszett az írás, és kíváncsi vagy a többire is, kérlek „lájkold”, oszd meg és kövesd nyomon az Esszencia folyamát a Facebook-on is: https://www.facebook.com/esszencialap/
A saját fotóinkon kívül, a https://pixabay.com oldalról kölcsönöztük a képeket.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: