A régmúltból fennmaradt leletek alapján megállapítható, hogy már az őseink is meglehetősen sokat törődtek a „frizurájukkal”: lehetőségeikhez mérten vágták és ápolták a hajukat, melyhez fából, csontokból vagy halszálkából készült fésűket is használtak. Idővel a hajkorona „megmunkálása” rangos szerephez jutott, a társadalmi megítélés egyik elsődleges tényezőjévé vált. Nézzük, vajon kultúránként miképp alakult a hajviselet!
Mezopotámia
A sumér férfiak borotvált fejükön szakállat viseltek, az asszonyok pedig hosszú fekete hajukat kontyba tekerték. A nemes hölgyek arany festékkel színezték a hajukat, kellékeik közül nem hiányozhatott a nemesfém fésű sem.
Az akkádok korában a férfiak szögletesre vágták a szakállukat, amit hajukkal egyetemben göndörítettek. A nők frizurájukba apró, aromás illat kúpokat rejtettek.
A babiloni időszakban már ismert és népszerű volt a hennás festés, amivel akár narancssárgás, vöröses-barna árnyalatokat is kaphattak. A hennának egyébként varázslatos erőt tulajdonítottak: nemcsak szelleműző, hanem gombaölő hatásában is hittek.
A mesés India
A Védikus korban az indiaiak simára borotválták a fejüket, s csak egyetlen tincset hagytak meg hátul vagy oldalt, hogy azáltal „Isten a mennybe húzhassa őket”. Idővel ez a hajviselet a gazdagok kiváltsága lett, a nők pedig különféle megoldásokkal drágaköveket és ékszereket lógattak homlokuk közepére.
A görög kultúra behatása megváltoztatta az addigi frizura divatot, s Buddhát már göndör hajjal, feje tetején konttyal ábrázolták. Kr.u.320 – 550. között a nők hosszabb hajukból különféle költeményeket, kontyokat készítettek. A férfiak vállig érő hajukat gyakran befonták. A VI. századtól, a muzulmán közösségekben a nők és a férfiak egyaránt fedett fővel jártak: az előbbiek hagyományos fátylat, az utóbbiak pedig turbánt viseltek.
A Kínai Császárság
A nők szinte vég nélkül növesztették a hajukat, mivel szüleik „örökségét” tiszteletlenségnek érezték megkurtítani. Koruktól és családi állapotuktól függően választottak frizurát. A lányok és a hajadonok kiengedve vagy befonva viselték éküket. A férjes asszonyok különféle módokon felkötötték, feltűzték a hajukat, s egyetlen szabadon hagyott laza göndör tinccsel jelezték, hogy túl vannak a házasságon.
A mandzsu uralom idején a férfiaknak kötelező volt fejük elején leborotválni a hajukat, s a maradékot fekete selyem szalaggal befogni. Ez a hagyomány csak 1922-ben szűnt meg, amikor az utolsó kínai császár a változás szeleként levágta copfját.
A Japán Császárság
A japán női frizura divat meglehetősen különbözött a kínaitól. A VII. században a nemes hölgyek a hajukat sarló alakzatú lófarokba kötötték, s feszesen a fejük hátsó részéhez tűzték. Később változott az előírás: 1345-ig a nők hosszú hajukat kibontva hordták – a szépség mutatójaként.
Az Edo korszakban (1603-1868) kifinomultabb és díszesebb hajköltemények jöttek divatba. A nők különféle kontyokat készítettek, amiket hajtűkkel, fésűkkel, szalagokkal és virágokkal ékesítettek. Az azt követő száz évben a hajfésűk mérete nőttön nőtt, amelyekről a fejük hátsó részén lelógó hajtűk és szalagok is hangsúlyosabbá, szó szerint nehezebb viseletté tették. Ugyanakkor voltak nők, akik valamivel egyszerűbb frizurát választották: hajukat a fejük tetejére kanyarították, hajtűvel rögzítették, és a tarkójukhoz ún. „shimada”-dobozt erősítettek.
A gésáknak nemcsak az illemkódexe és a ruházata, hanem a hajviselete is meglehetősen összetett és bonyolult volt. Minden egyes hajkölteményhez szigorú viselési kódex társult, így pályafutásuk során az alkalomhoz és rangjukhoz illően többször váltottak frizurát, melyet fonalakkal, szalagokkal, fésűkkel, tűkkel, drótokkal, valamint kaméliadió olajából készült viasszal „tartósítottak”. A frizura hosszadalmas és precíz elkészítését szakavatott kezekre bízták, s hogy óvják értékes kincsüket, kizárólag háton fekve, speciális nyakpárnán aludtak.
A japán férfiak a kínaiakhoz hasonlóan elől borotválták a fejüket, hátul pedig lófarokba kötötték vagy hátratűzték a hajukat. A szamurájok harc közben fejük tetejével egy vonalba készítettek lófarkat vagy kontyot, s frizurájukat olajjal rögzítették. A szumó-birkózok mai napig éltetik a szamuráj hagyományos hajviseletet, illetve annak egy speciális formáját: olajjal lesimított, összekötött haj végükből a fejtetőn vagy homlokon a „gingko biloba” leveléhez hasonló, felfelé álló kis félkört formáznak. A végleg leköszönő szumósoknak ünnepélyesen levágják hajéküket.
– folytatjuk –
Ajánló: Amennyiben tetszett az írás, és kíváncsi vagy a többire is, kérlek „lájkold”, oszd meg és kövesd nyomon az Esszencia folyamát a Facebook-on is: https://www.facebook.com/esszencialap/
A saját fotóinkon kívül, a https://pixabay.com oldalról kölcsönöztük a képeket.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: