Történelmi hajkoronák 3.

     A régmúltból fennmaradt leletek alapján megállapítható, hogy már az őseink is meglehetősen sokat törődtek a „frizurájukkal”: lehetőségeikhez mérten vágták és ápolták a hajukat, melyhez fából, csontokból vagy halszálkából készült fésűket is használtak. Idővel a hajkorona „megmunkálása” rangos szerephez jutott, a társadalmi megítélés egyik elsődleges tényezőjévé vált. Nézzük, vajon kultúránként miképp alakult a hajviselet!

Ókori Egyiptom

     Az egyiptomi frizura nagy mértékben függött viselője gazdagságától és társadalmi hovatartozásától. A férfiak és nők haja egyaránt érhetett valamivel váll alá, lehetett tarkóig felnyírt, illetve teljesen borotvált is. Az utóbbi a fiatal felnőttek kötelező viselete volt, míg el nem érték azt a kort, hogy fejük egyik oldalán meghagyhattak egyetlen göndör hajzuhatagot, az éveiket szimbolizáló „fiatalság tincsét”. Ezt követően választhattak a rövidebb vagy hosszabb fazonok közül. A fiatal lányok befonták vagy lófarokba fogták a hajukat. Az idősebb nők és férfiak -különösen a tehetősebbek- parókát húztak, hogy ékesítsék „hajkoronájukat”, leplezzék hajuk ritkulását vagy őszülését, s praktikusan pedig védjék fejüket a napsugaraktól.

      Az Óbirodalomban (Kr.e.2700-2200.) a nők többnyire rövidebb, az Új birodalomban (Kr.e.1550-1000) már hosszabb frizurát viseltek. A természetesnek tűnő göndörség és a fonott haj is közkedveltnek számított. Frizurájukat különböző virágokkal – pl. lótusszal- és lenszalagokkal ékesítették. A tehetősebbek hajukat természetes hennával színezték, hajfonataikat pedig egyenként, aranyból készült csőbe húzták, hogy gazdagságukat fitogtassák. Aranyból vagy gránátból készített diadémot is használtak díszítés gyanánt, a szegényebbek pedig mindenféle bogyókat és szirmokat. Hajpánttal, elefántcsont vagy fém csattokkal, gyöngyökkel rögzítették frizurájukat.

Egyiptomi hajápolási titkok

• Hajukat és parókájukat gyakorta mosták citromos vízzel, ami hatékonyan eltávolította a zsíros szennyeződéseket. A rendszeres ápolással hajuk simává és ragyogóvá vált, amit a mandulaolajos bedörzsölés is tetézett.
• Frizurájukat méhviasszal rögzítették, ami a napsugarak hatására megszáradt és megkeményedett.
• Hajukat feketére, vagy narancssárgás vörösre és szőkére is festették, amihez a tónushoz megfelelő hennát, marhavért és zúzott ebihalakat kevertek. A fekete szín eléréséhez indigó növényt használtak. Az ősz hajat olajban főtt ökörvérrel fedték, mivel az állat „sötétségének” mágikus erőt tulajdonítottak. Kr. e. 1500-tól egyre élénkebb parókákat -kéket, zöldet, pirosat- is viseltek.
• A hajhullás megelőzésére mandula-, rozmaring- vagy ricinusolajat alkalmaztak. Kopaszság ellen kecske-, oroszlán-, krokodil-, víziló-, kígyó- és macskazsírt, valamint a salátaleveles vagy görögszénamagos borogatást vetettek be.

Kleopátra hajviselete

        A napjainkban is igen népszerű vállig érő, egyenesre vágott frufrus fekete frizurát Kleopátrának (Kr.e.69-30.) köszönhetjük. Az egyiptomi királynő mindig alkalomhoz és céljához illő, eleganciáját, művészet szeretetét és igényességét hangsúlyozó, változatos hajkölteményekben jelent meg, hogy hatalmát és hírnevét „gazdagítsa”, illetve különféle előnyökre tegyen szert.

         A „Kleopátra-frizura” mellett repertoárja között megtalálhatjuk a göndör fürtökre omló ún. „utazó” fazont, ami a makedóniai görög királynőtől „lesett el”. Kedvelte még az I. Ptolemaiosz idejéből (Kr.e.367-282.) származó, a királynők általános hajviseletének hagyományát őrző „sárgadinnye-frizurát” is. Gyakran jelent meg a fáraók idején népszerű kontyban, díszes parókákban is.

        Semmi kétség, hogy híres és mutatós hajkoronái is hozzájárultak halhatatlanságához, amit a nemesfémből készült ágaskodó kobra fejpánt, valamint a gondosan elrendezett arany gyöngyök tettek méltóságteljesebbé, ellenállhatatlanabbá.

Az ókori görög kultúra

        A férfiak rövid vagy borotvált frizurát, illetve a katonák kivételével szakállat viseltek. A nők hosszú hajukat többnyire hátul összefogták, kontyba tették. Frizurájukat gyakran ékesítették különféle hajfonatokkal, szalagokkal, virágokkal, különféle fémdíszekkel és hajpántokkal, valamint aranyporral. Sokan szőkítették vagy vörösre festették a hajukat.

A Római Birodalom

      A kezdetekben, a nők körében a kibontott, az arcot hajfonattal keretező frizura örvendett nagy népszerűségnek. A fiatal lányok egyszerű, a tarkójukon összefogott kontyot viseltek.

        Augustus császár idejében (Kr.e.63-Kr.sz.14.) már cizelláltabb, bonyolultabb frizurák jöttek a divatba. A hajköltemények viselőik „személyazonosságát”, gazdagságát, társadalmi státuszát, nemét és korát tükrözték. A nők természetesen vonzerejüket is erősítették frizurájukkal, amit a tükör előtt órákon át igazgattak, tökéletesítettek. Póthajak használatával hosszították és dúsították, loknizva leengedték vagy magasan, cizelláltan felkötötték, kontyba csomózták. Hajkoronájukat többnyire gyöngyökkel és ékköves hajtűkkel díszítették.

        A korai időszak férfi divatja a hosszú haj és szakáll volt, ami később rövid hajra és simára borotvált arcra módosult. Az I. században maradt a rövid frizura, de visszatért a szakáll viselete. Julius Cézár (Kr.e.100-44.) nem viselt arcszőrzetet, idősebb korában pedig nemcsak diktátori mivoltát jelezte, hanem kopaszodását is kompenzálta a babérkoszorúval. Ezzel szemben Néró császár (Kr.u.37-68.) göndör hajfürtökkel, pajesszal, valamint keskeny, álla alatt elfutó körszakállal „fémjelezte” arcát…

Ajánló: Amennyiben tetszett az írás, és kíváncsi vagy a többire is, kérlek „lájkold”,  oszd meg és kövesd nyomon az Esszencia folyamát a Facebook-on is: https://www.facebook.com/esszencialap/

A saját fotóinkon kívül, a https://pixabay.com oldalról kölcsönöztük a képeket.