Hoppá retikül! 1.
A törzsi népek által viselt, amuletteket rejtő tasakoktól kezdve a különféle értékeket őrző szütyőkön, zsákokon és tarisznyákon át, a modern idők egyedi készítésű, igényes modelljeiig, a táskák egyaránt kiemelt jelentőséggel bírtak az általuk hordozott titkok és kincsek, valamint a viselőjük státusza tekintetében. Nézzük, vajon az évszázadok során miképp befolyásolta a táskák kivitelezését gyakorlati hasznuk, valamint a társadalmi struktúra és a technikai vívmányok fejlődése!
- Sokáig elsősorban a férfiak „kiváltsága” volt a fontos értékeket rejtő tasakok birtoklása. Ezt bizonyítják az ókori egyiptomi hieroglifákon ábrázolt derekukra kötött pénztartók, valamint a Bibliából vett idézet is: „És megparancsolá nékik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy pálczán kívül; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben.”
- A XIV. századtól azonban már a nők körében is általánosan elterjedt az övükre lánccal vagy díszes zsinórral felcsatolt „pénztárca” viselése, ami nemcsak anyagi javaik tárolására szolgált, hanem eljegyzésre vagy házasságra is utalt – gyakran hímzett szerelmi történetekkel díszítették.
- Az Erzsébet-korban a nők szoknyája hihetetlen körméreteket öltött, így „kincses tasakjukat” annak védelme alá helyezték csakúgy, mint a férfiak, akik szintén bővebb fazonú nadrágjuk belsejében lévő bőr „zsebbe” rejtették azt.
- Idővel azonban a szütyők ismét közszemlére kerültek – a hosszabb és díszesebb zsinórokon függő tartók egyre mutatósabban leplezték a bennük lévő pénzt, ékszereket vagy parfümöt. Az 1700 -as évek elejére megjelentek az egyre kifinomultabb alapanyagú és szabású, modellek.
- A francia forradalom többek között a divaton is végig söpört – a tasakokat is „kezükbe vették”, és megjelentek az első retikülök, amikbe a nők már „szabadságukat, függetlenségüket” is „belerejthették”.
- A Viktoriánus-kor ipari és tudományos forradalma idején nagyot fejlődött a táskák előállítási technológiája – színesedtek az alapanyagok, így a stílus palettája is. Bár az 1840-es években visszatért a zsebek népszerűsége, a nők már nem akartak megválni táskájuktól, sőt! Egyre nagyobb hangsúlyt helyeztek arra, hogy retiküljük illeszkedjék öltözékükhöz, s arra is, hogy minél díszesebb, hivalkodóbb legyen. Ezáltal igazából jövendőbelijük figyelmét óhajtották magukra vonni: monogramjaik, bizonyos adataik belehímzésével szemrevaló és személyre szabott, nagy csattal zárható, láncon függő tárcát viseltek.
- A XX. század elején, a nők már számos táskaféle közül választhattak: az apró retikülöktől kezdve, az esküvői szütyőkön át, a színházi táskákig bármit, ami aktuális öltözéküket ízlésesen kiegészítette. A dolgozó nők többnyire a nagyobb méretű kézitáskákat, bevásárlószatyrokat és a pénz tárolására alkalmas, belső rekesszel ellátott válltáskákat részesítették előnyben.
- Az I. Világháború után a női ruhadarabok megszabadultak az erőteljes szűkítőktől és merevítőktől, s életre kelhettek a hónalj alá csapható, fül nélküli táskák, amiket különféle mintákkal, geometriai alakzatokkal és egzotikus motívumokkal díszítettek, színesítettek.
- Az 1930-as évek Art Deco stílusa a táskákon is nyomot hagyott: előtérbe kerültek az absztraktabb, fényesebb, ipari anyagokból, műanyagból készült húzózáras kivitelezések.
- A II. Világháború idején a katonai stílus hódított, nagyobb, praktikusabb és szögletesebb táskák láttak napvilágot, melyek a hétköznapi és a háborús viselethez is alkalmazkodtak. Mivel nehezebben lehetett hozzájutni a bőrhöz, a húzózárhoz és a tükörhöz, a tervezők fából és műanyagból készítették a táskák kereteit, amiket az újdonsült műselyemmel kombináltak. A „háttér fronton” pedig ismét helyt kaptak a zsinóros és házi készítésű táskák, tarisznyák.
- Az 1950-es évek gazdasági fellendülését a nőiesség, a kifinomultság és az esztétikum hangsúlyozása is tükrözte. A táska kultikus státusszá vált: úgy vélték, hogy egy hölgy mesésen apró és kecses retiküllel egészen más jellegű üzenetet közvetít, mint egy „trampli” válltáskával. A tervezők örömmel üdvözölték a mozgalmat, ahol a kiegészítőket és a színek harmóniáját szinte erkölcsi mérceként tartották számon.
- Az 1960-as évek lázadó hippimozgalma fiatalos, laza, „nemtelen” és különc divatot teremtett, melyből nem hiányozhattak a hosszú, hímzett vászon táskák, a népies tarisznyák, a keleties patchwork szütyők vagy a „békésre dekorált” katonai válltáskák sem.
- Az 1970-es évek végére ismét közkedveltté váltak a húzózárakkal és csatokkal felszerelt válltáskák, mellyel a nők azt sugallták, hogy a feminizmus új korszakában mindenre fel vannak vértezve.
- Az 1980-as években, a fogyasztói társadalom kívánalmainak köszönhetően az ezerféle kézitáska mellett megjelentek az „egészségmegőrző” sporttáskák, hátizsákok is. Az ugrásszerű számítástechnikai és kommunikációs fejlődés újabb és újabb eszközöket „csempészett” a táskákba, ezért a tervezőknek azok biztonságos és stílusos elhelyezéséről is gondoskodniuk kellett.
- A XXI. század elején többek között beköszöntött a táskák „univerzuma” is: újabb és újabb fazonok, alapanyagok – vízhatlan vászon, szintetikus bőrutánzatok, újrahasznosított anyagok stb.- látnak napvilágot. A tervezők fantáziája is az egekben szárnyalhat, hogy csak a „tabu” megtörésére szolgáló, áttetsző modelleket említsük. Végül, de nem utolsó sorban ismét elérkezett a különféle kivitelezésű férfitáskák, valamint a praktikus -sport, laptop stb.- vagy speciális alkalomra illő példányok ideje is, és természetesen a retro bizonyos fazonokat örök érvényűvé, halhatatlanná tett …
– folytatjuk –
Ajánló: Amennyiben tetszett az írás, és kíváncsi vagy a többire is, kérlek „lájkold”, oszd meg és kövesd nyomon az Esszencia folyamát a Facebook-on is: https://www.facebook.com/esszencialap/
A saját fotóinkon kívül, a https://pixabay.com oldalról kölcsönöztük a képeket.