A törzsi népek által viselt, amuletteket rejtő tasakoktól kezdve a különféle értékeket őrző szütyőkön, zsákokon és tarisznyákon át, a modern idők egyedi készítésű, igényes modelljeiig, a táskák egyaránt kiemelt jelentőséggel bírtak az általuk hordozott titkok és kincsek, valamint a viselőjük státusza tekintetében. Nézzük, vajon a személyes javak védelmén kívül mi célt szolgálhat, miről árulkodhat egy táska, milyen rejtett üzenetet hordozhat!
A retikül
A francia „reticule” elnevezés a latin „reticulum” kifejezésből ered, ami „hálót” jelent. A franciák jó ideig „nevetségesnek” (ridicule) gúnyolták, és sokáig élcelődtek a kézben hordott „rejtett zsebeken”.
Az 1790-es évek karcsúsított divatja szükségszerűvé tette, hogy a hölgyek „kézbe vegyék”, csuklójukon viseljék pénztárcájukat. Az első retikülöket a hölgyek saját kezűleg otthon készítették laza szövésű vászonból, hálóból, bársonyból, illetve kézzel vert csipkéből, vagy horgolták selyem és fémszálakból. Éppen ezért abszolút egyedi tervezésű, kivitelezésű és színezetű mintadarabok láttak napvilágot, amiket apró csattal zártak, zsinórral rögzítettek. Catherine Wilmot ír utazó és naplóíró, 1801. december 13-án keltezett bejegyzésében így nyilatkozott a retikülről: „A retikülök olyan kisméretű szerszámos táskák, melyekbe a hölgyek elrejthetik tubákos szelencéjüket, szerelmes levelüket, pénztárcájukat, zsebkendőjüket, imakönyvüket, legyezőjüket, látogató jegyeiket, valamint kedvenc bonbonjaikat.”
A Viktoriánus korban különféle formájú, bonyolultabb kivitelezésű puha bőrből készült, kerettel merevített, gyöngyökkel, rojtokkal-bojtokkal, tollakkal díszített, acélhálóval ékesített modellek jelentek meg. Ugyanakkor továbbra is népszerű maradt a kézi munka, a kész retikülök utólagos díszítése, egyedivé tétele.
A hagyományos retikülök napjainkban is megállják a helyüket, igaz a méretük a szükségletek gyarapodásával egyre nagyobbodott, alapanyaguk és küldetésük a kor szellemével valamelyest megváltozott.
A táskák rejtélye
Egyes elméletek szerint a táska szimbolikusan a női szeméremtest, az anyaméh megtestesítője, a benne rejlő intimitások pedig a tudatalattit „hordozzák”. Annyi bizonyos, hogy a táska mindenképp befogadó, és mindenképpen alkalmazkodik birtokosa igényeihez és személyiségéhez. Praktikumán túl, kívül-belül valóban árulkodhat viselője jelleméről, lelki állapotáról is.
Sokan -többnyire nők- szinte megszállottjai a táskáknak, „megőrülnek” az aktuális divat legújabb mintapéldányai láttán. Ráadásul minden képzeletet felül múló vágyaik tárgya lépten-nyomon ott „hever a lábaik előtt”, hisz a boltok bővelkednek az igényeiket kielégítő kísértésekben – az épp megkívánt színű, stílusú, méretű és kivitelezésű modellekben.
Mindez természetesen a férfiakra is igaz lehet, esetükben a gyűjtőszenvedély főleg státuszuk bizonyítását szolgálja. Általában azonban megelégednek zsebeik, övtáskájuk teletömésével, alkalmasint pedig váll-, laptop- és sporttáskájuk közül kiválasztják a legcélszerűbbet, s gondtalanul indulnak is a dolgukra.
Néhány pszichológus szerint valószínűleg a gyengébb nem képviselőinek belső biztonságérzete kevésbé stabil, ezért érzik nélkülözhetetlen szükségét egy zárható táskának, amibe minden fontos és titkos kincsüket, a napi szükségleteiket kielégítő eszközeiket bezsúfolhatják, s állandó felügyeletük kíséretében magukkal hurcolhatják.
A táskáik nélkül elveszettnek, félembernek érzik magukat, érthető tehát, ha egyre nagyobb méretű, minél több rekeszes táskákra hagyatkoznak. Bármilyen meglepő, leggyakrabban a pénz az, ami hiányzik a nők táskájából, miközben sokan közülük értékes ékszereiket, családi örökségeiket nem a szekrény fiókjában, hanem magukon, jobban mondva táskájukban cipelik.
Régen a hölgyek szigorúan szabályozott etikettje egyebek mellett a lehető legkisebb táska viseletét és tartalmát -aprópénz, zsebkendő, imakönyv, üvegcse repülő só stb.- is magában foglalta. Mára a nők táskája misztikus labirintus, tabuk tárháza, amely valódi énjük rejtélyes birodalmába vezet, s melybe avatatlan szemek nem nyerhetnek bepillantást. Igaz sokszor saját maguk számára is képtelenség tisztán látni, eligazodni a kaotikus, feneketlen útvesztőben.
Az erősebbik nem képviselői gyakran szemtanúi, „ szenvedő alanyai” párjuk kétségbeesett tekintetének, kapkodó kutatásának, amikor az kincses-zsákjában nem leli meg benne a keresett kelléket. A jelenet ugyanakkor többszörös elégtételt jelenthet a férfiak számára: hiszen egyfelől nekik nincsenek ilyen problémáik, másrészről pedig egy csoda-táska ajándékozásával egyúttal szívük hölgyét is levehetik a lábukról.
– folytatjuk –
Ajánló: Amennyiben tetszett az írás, és kíváncsi vagy a többire is, kérlek „lájkold”, oszd meg és kövesd nyomon az Esszencia folyamát a Facebook-on is: https://www.facebook.com/esszencialap/
A saját fotóinkon kívül, a https://pixabay.com oldalról kölcsönöztük a képeket.