Bár a kutyáknak nagyobb szociális érzékenységet és kötődést tulajdonítanak kétlábú társaikhoz, a macskák sem maradnak szégyenben. Az alábbi összeállítás igyekszik rávilágítani a magányos macskalét és társas alkalmazkodásuk mibenlétére, valamint arra, hogy a hétköznapi együttélés során mennyi mindenben érik utol sőt, körözik le esetleg a csahosokat.
A házi macskák
Valószínűsíthető, hogy a házi macska őse az európai vadmacska afrikai rokona, a núbiai vagy kaffer macska volt, melynek farka vége a vadmacskáékkal ellentétben szintén elvékonyodik. Háziasítása az ember letelepedésének időszakára tehető, s az sem kizárt, hogy hamarabb megkezdődött, mint a kutyáké.
A szabadon élő macskák túlnyomórészt egyedül csatangolnak, átmeneti bandákba vagy matriarchális csapatokba verődnek, ahol a rokon nőstények gyakran bábáskodnak egymás ellésénél, együtt gondozzák és nevelik kölykeiket, miközben az anyamacska éppúgy kiveszi a részét a teendőkből, a veszélyek elhárításából.
A házban tartott „macskafalka” társadalmi struktúrája valamivel összetettebb: egyszerre szabályozott és rugalmas. A zárt térben esély sincs a magányra, az ösztönös késztetések is koncentráltabban vagy éppenséggel enyhébben jelentkezhetnek. A bent élők tíz karommal ragaszkodnak a pozíciójukhoz és területükhöz – tiszteletben tartják a másikét, és legalább ugyanannyira védik a sajátjukat. Számítani lehet rendszeres erőfitogtatásokra, marakodásokra, de komolyabban csak akkor akaszthatják össze a bajszukat, ha új hasonszőrű érkezik a házhoz – az „őshonos” társak igen rossz szemmel nézik, ha az újdonsült jövevény a már leosztott területükből próbál el-elcsípni egy-egy darabot. A nőstények „röghöz kötöttebbek”, így sokkal inkább a kiszámítható rendszer hívei – vemhesen vagy szoptatós anyaként azonban hajlamosak az élre törni, dominálni. Az ivartalanított csapatban pedig „haveri viszony” létesülhet, ami nem korlátozódik a rokoni kapcsolatokra, illetve értelemszerűen figyelmen kívül hagyja a nemi különbözőségeket, késztetéseket.
A csúcson lévő néhány hely általában stabil, és előfordulhat, hogy egyszerre két főnök is uralkodik. Nem feltétlenül a legnagyobb, a legerősebb és a legagresszívebb egyed érdemli ki a főcímet, bár ezek az adottságok kétségtelenül segítenek az ön-védelemben. Sokkal gyakrabban találkozhatunk nyugalmat és magabiztosságot árasztó vezérrel, aki kellően intelligens, feszült helyzetben is képes megőrizni a hidegvérét, természetes tekintéllyel rendelkezik. Sokat számíthat az élen járásban a kor, a nemi és szociális érettség, valamint az egészségi állapot is.
Társadalmuknak létezik egy relatív vonulata is, ami az adott időszaktól, helytől és helyzettől függ, s elsősorban a középső, illetve alsóbb rétegeket, vagyis a félénkebb, szorongóbb egyedeket érinti. Amikor egyikük lebetegszik vagy elpusztul, területét általában a ranglétra eggyel lejjebbi fokán lévő társa „örökli”, foglalja el, vagyis egy szégyenlősebb egyed ölti magára a magasabb ranggal járó viselkedési mintákat. Előfordulhat azonban az is, hogy a posztok újrafelosztásakor a macskafalka stabil rendje átmenetileg felborul, s az addig visszahúzódónak mutatkozó „alamuszi közlegény” vagy „telek-szomszéd” komolyabb trónbitorlásra vetemedik.
Mindez elsősorban akkor nyer jelentőséget, ha valaki kijárós macskát, vagy egyszerre több egyedet tart együtt az otthonában. A „vándor-macskáknak” gyakran nemcsak a területükért, de az élelemért és a nőstények kegyeiért is meg kell küzdeniük. A lakásban lévő több macska esetében jól megfigyelhető, hogy mennyire ragaszkodnak a kimondatlan zsigeri szabályok betartásához, aminek még sincs akkora tétje, mint a vadonban. Speciális demokratikus hierarchiájukban kineveznek egy „alfa-macskát”, akihez a többiek alkalmazkodnak; kialakulnak párok, akik szívesen pihennek és tevékenykednek egymás közelségében; illetve minden egyed önálló kis territóriumot választ magának, melyet felügyelhet.
Viszonylag könnyen felismerhető az, hogy melyik macska az úr a házban, hiszen a magasabb rangúak a szoba közepén is peckesen vonulnak, míg az alacsonyabbak többnyire a falak mentén oldalognak. A macska-főnök előszeretettel választja a legmagasabb helyeket, és olykor azért engedélyezi, hogy a ranglétra alacsonyabb fokairól „alattvalói” felmerészkedjenek egészen addig a pontig és ideig, amíg ő akarja.
– folytatjuk –
Ajánló: Amennyiben tetszett az írás, és kíváncsi vagy a többire is, kérlek „lájkold”, oszd meg és kövesd nyomon az Esszencia folyamát a Facebook-on is: https://www.facebook.com/esszencialap/
A saját fotóinkon kívül, a https://pixabay.com oldalról kölcsönöztük a képeket.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: