Távoli rokona, a francia fondant-desszert a XIV. században hódította meg az édesszájúakat, melynek receptje valószínűleg csak a XVII. században került Németországba. A „salonzuckerl” a XIX. század vége felé jutott el Magyarországra, került fólia-csomagolásba, s attól kezdve hazánkban szinte azonnal népszerűvé, a Karácsony elengedhetetlen kellékévé és jelképévé, szinte hungarikummá vált.
A szaloncukor eredete
Kezdetben a selyempapírba majd sztaniolba tekert cukorkákat és csokigolyókat akasztották a karácsonyfára szaloncukorként. A papírt két helyen megcsavarták, hogy tartson a csomagolás, és a selyempapír sztaniolból kilógó két végét berojtozták. A gazdagabb családok cukrászoktól vásárolták meg a karácsonyi édességet, a szegényebbek pedig otthon készítették el – a XX. század fordulójától pedig beindult tömegtermelése. Érdekes módon a rojtozás maradt a legutolsó kézimunka a szaloncukorgyártás iparosítása során, míg a „ricselő-gép” meg nem oldotta ezt a feladatot is.
1891-ben, egy magyar cukrász már tizenhétféle szaloncukorreceptet jegyzett le. Máig megborzongok, ha gyerekkorom bevonat nélküli, kemény, fehér, rózsaszín és barna fondant-szaloncukraira gondolok, melyek a díszekkel együtt megőrizve, évről évre őskövületként visszakerültek a karácsonyfára.
A mai szaloncukrot, melynek ízesítését folyamatosan megújítják és bővítik az egymással versengő csokoládégyárak, jellegzetes ovális vagy téglaformája és csomagolása teszi azzá, ami. Ma már általában csak egyrétegű a csomagolás, de a kétoldalt összefogott színes fényes papír még mindig jellegzetes, csokival bevont desszerteket rejt magában.
4 + 1 érdekesség
- A szaloncukornak is meg van a maga szimbolikája a karácsonyfán: csillogó csomagolásával a csillagokat, az angyalokat, az élet fájáról leszedhető mitikus tudást testesíti meg.
- A szaloncukor a szalonkabáthoz, a szalonzenekarhoz és a szalonképeshez hasonlóan a társalgó akkor divatos elnevezéséből nyerte a nevét. Karácsonyfát ugyanis csak a gazdagabb családok állítottak, mégpedig a szalonban.
- Sokan úgy tartják, hogy a német „salonzuckerl” magyarított változata, a „szaloncukkedli” elsőként Jókai tollából látott napvilágot. Utánajártam, és mindössze egyetlen helyen, „A három márványfej” című regényében bukkantam rá a kifejezésre – melyben nem igazán az ünnep áhítata lengi körül, de idézem: „Nem szokásom a szerzők gyomrát dicséretek szaloncukkedlijeivel elrontani…”
- Bármily meglepő, szaloncukrot csak a magyarok és a szlovákok aggatnak a karácsonyfára!
Más országoknak is megvan a saját karácsonyfát díszítő édességük: csoki-függelékek, ünnepi díszbe csomagolt különféle cukorkák és csokigolyók. Amerikában például a „candy cane” nevű hajlított cukorkapálca, Lengyelországban pedig a színes papírba csomagolt, jégcsapformájú kemény cukor díszíti a fát.
+1. Egy német weblapon olvastam – Puskás Öcsi, a húsvéti tojás, a lecsó, a sercli, a hokedli, a kakashere-pörkölt, a májas és véres hurka és a lomtalanítás mint „hungarikumok” ismertetése mellett –, hogy mi, magyarok a szaloncukrot párosával tesszük a fára.
Tulajdonképpen ötletes – idén ki is próbálom!
Aggod Zsuzsa ötlete nyomán
Ajánló: Amennyiben tetszett az írás, és kíváncsi vagy a többire is, kérlek „lájkold”, oszd meg és kövesd nyomon az Esszencia folyamát a Facebook-on is: https://www.facebook.com/esszencialap/
A saját fotóinkon kívül, a https://pixabay.com oldalról kölcsönöztük a képeket.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: